Edzett egyet a Mocsai-csapat

Jönnek, gyülekeznek, de hogy kevesebben vannak, az tuti.
Ja, és feltűnik egy vélhetően semleges néző is: Jacques Rogge, a NOB belga elnöke is elfoglalja helyét a díszpáholyban (talán fülest kapott, hogy ezt a magyar csapatot érdemes megnéznie?) aztán a szerbiai játékvezetői kettős megadja a jelet.
Kezdődhet.
A hétfői, brazilok elleni férfimeccs után (Pásztorék csak véres verejtékkel tudtak nyerni 20-19-re) csacskaság lenne bármi olyat kijelenteni, hogy könnyű találkozó előtt állunk, meg hogy ezt nevetve nyeri a Mocsai-csapat, ám ettől függetlenül legbelül ott motoszkál az emberben az érzés: itt nem lehet gond. Még akkor sem, ha a 2. percben Szkara révén a görögök szereznek vezetést. Az ellentámadásnál ugyanis Radulovics azonmód egalizálja a hátrányt, majd Pigniczki kétszer is gyorsvonati sebességgel robog Nikoli kapuja felé, s ezzel a 9. percben már itt az előny. Giupi és Theodoridu lő a bizonytalankodó Sirina mellett a magyar kapuba, s ezt már Mocsai Lajos sem hagyja szó nélkül: Sirina le, Pálinger be…
"Játszik a csapat", szól a nézőtérről, és milyen igaz: játszik a csapat. Kirsner káprázatos paszszal hozza helyzetbe középen Pigniczkit, aki tökéletesen lövi ki a jobb felső sarkot. Ennek már Schmitt Pál MOB-elnök és Aján Tamás MOB-főtitkár is tapsol.
A görögök már majdnem tíz perce nem dobtak gólt, miközben a mieink…
A 25. percben járunk, és már 7-14.
Nem szeretnék elkiabálni semmit, de ez megvan. Pontosabban meglesz. Kizárt dolog, hogy ezen a meccsen a végén izgulnunk kelljen. Még akkor sem, ha Paciu megtöri a görög gólcsendet, ugyanis mindenre van magyar válasz: ezúttal Farkas Ági adja meg. A szünetben 9-15, a kérdés most már csak az, hogy mekkora különbség lesz a végén.
Meglesz a tíz, amit a görögök nagyon szerettek volna elkerülni?
A fehér mezesek érthető módon nem szeretnék. Mégiscsak idehaza vannak. Próbálnak kapaszkodni, ami egy ideig megy is nekik: a 37. percig szinten tudják tartani az első etapban összeszedett hátrányt (12-18). Aztán - nem meglepő - elfogy az erejük. Meg talán a kedvük is. Kirsner hihetetlenül szemtelen módon, a szó eredeti és átvitt értelmében is átejti a kapust, majd jó szokásához híven Siti csen el egy labdát, s máris 12-20. Lovász megirigyli Kirsnertől az átejtős gólt, a másik oldalról ő is lő egy ilyet, aztán Siti tör be kétszer is a védők közé, s ezzel megvan a "közte tíz".
És még mindig csak a 44. percben járunk…

A másik oldalon időnként Pálinger is véd néhányat, csak azért, hogy ne unatkozzon, de őszintén szólva ezekben a percekben nincs nehéz dolga.
Miként a csapatnak sincs.
Igazi örömjátékot hoznak az utolsó percek, a szurkolók - mármint a magyarok… - élvezik a pályán történteket, és láthatóan a játékosok sincsenek ezzel másként. A végére még az addig pihenő Görbicz is bejön, s ha már ott van, egy akcióból és egy hetesből lőtt találattal köszön be.
Másodpercek vannak hátra, aztán már annyi sem: 20-33 a vége.
Radulovicsék mosolyognak, örömködnek egy kicsit, megköszönik a szurkolóknak a biztatást (legalább olyan jók voltak, mint a csapat…), aztán irány az öltöző, a jól megérdemelt, több mint háromnapos, edzésekkel megspékelt aktív pihenés.
Folytatás szombaton, a brazilok ellen.
Csak addig el ne felejtsék, hogy hol tartottak… ---- A fürge lányok napja

Biztosan nyertek a lányok, akik csak az elején bizonytalankodtak egy keveset. Amikor lőniük kellett volna, tovább játszottak, illetve fordítva, amikor még türelemre lett volna szükségük, ellőtték a labdát. A védekezésük is keményedhet, és a helyzeteket is biztosabban kell értékesíteniük. A második félidőben remekül játszottak, de érthető, hogy még nincsenek csúcsformában, és a teljes frissességüket is vissza kell nyerniük. Nem vitás, nagyon sok van még az együttesben, amely képes arra, hogy - mondjuk - tíz kulcsjátékosa közül nyolc kiemelkedően kézilabdázzon. Pálinger Katalin mellett ezúttal Siti Esztert, Kirsner Erikát és Pigniczki Krisztinát szeretném kiemelni, mert mindegyikük átlagon felülit nyújtott. Különösen a gyors indulásaik voltak veszélyesek.

Kovács Péter (vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik, BEK-győztes, világválogatott, az évszázad magyar kézilabdázója) ---- Jacques Rogge, a NOB elnöke: "Régi csodálója vagyok a magyar sportnak, tisztelem kiváló versenyzőiket nagyszerű eredményeikért. A mai naptól kezdve azonban a közönséget, a lelkes szurkolókat is nagyon becsülöm. Csodálatos hangulatot teremtettek, olimpiai lázban égtek. Ez az olimpia varázsa."
Mocsai Lajos: "A mérkőzés egy olyan kőhöz hasonlított, amelyet nem lehetett átlépni. Rá kellett lépni, és magán az összecsapáson muszáj volt megfelelően koncentrálni, hogy ne érjen bennünket semmiféle meglepetés. Elsősorban a hatos zónavédekezést igyekeztünk gyakorolni, az nem igazán ment az utóbbi időben. Most egy kicsit ritmust fogunk veszíteni, hiszen három és fél napos szünet következik, de ezalatt még inkább az építkezésre, a taktikai elemek gyakorlására helyezzük a fő hangsúlyt. Ezután már sokkal nehezebb ellenfelek következnek, épp ezért örömteli, hogy a magyar szurkolók mind nagyobb számban jönnek a mérkőzéseinkre. Ez nagy erőt adhat a folytatásban."
Svein Olsen: "A mérkőzés előtt az volt a célunk, hogy tíz gólnál kisebb különbségű vereséget szenvedjünk. A magyar válogatott nagyon jó csapat, arra sem volt esélyünk, hogy megnehezítsük a győzelmét."