A horvátokat is kipipálhattuk

Zoran Roje együttese, ha nem is nagy verést kapott, de azért alulmaradt az első fordulóban az amerikaiakkal szemben, így a rontási lehetőségek száma lecsökkent a számára.
Persze minket ez nem nagyon érdekelt, amit Kásás is érzékeltetett, miután Kiss Gergő passzát remetei magányában gólra váltotta.
A negyedik percben megkaptuk az első előnyünket, ám az előbbi jótevő, Kásás ezúttal átadást hibázott, amelyet elcsípett Fatovic, más kérdés, hogy a remek magyar védekezés miatt a horvátok nem tudtak mit kezdeni a megszerzett labdával. Buricék kénytelenek voltak távolról vállalkozni, ám Szécsi mindannyiszor a lövések végállomását jelentette.
Kemény Dénes homlokán a rossz előnykihasználás miatt szaporodtak meg a ráncok, hiszen a nyitó negyedben végül három fórból hármat hagytunk veszendőbe menni, például amikor Molnárt óriási ziccerben találta meg Kásás, ám a szerbek ellen kiadós orra rúgást kapó center Vicanba suhintott. No mindegy, a horvátok sehogy sem tudtak barátságot kötni a kapunkkal.
Egy gólocska az előny, ami ráhangolásnak nem rossz, de a megnyugváshoz több kellett. Tudták ezt jól a mieink, és a második játékrészben lesöpörték Simencéket.
A hirtelen megnőtt különbség magyarázata pedig egyszerű: amíg az első negyedben nullaszázalékos volt az előnykihasználás, addig a másodikban mindhárom fórt gólra váltottuk. Biros például alig 40 másodperc eltelte után, őt követte a hihetetlen magabiztossággal és vállalkozókedvvel játszó Kásás - akcióból (3-0). No meg, Stritof szépségtapasza, ám újra bejelentkezett Biros, nem sokkal utána Fodor - mindketten a bal oldalról késztették megadásra Vicant (5-1).
A vége előtt 1.25 perccel még egy kettős hátrány semlegesítésére is képesek voltunk (Vargát és Benedeket küldték ki): előbb a blokk hárított, aztán Szécsi odatette a kezét.
A támadásunkból nem született találat, ellenben Kobescak 13 másodperccel a vége előtt behúzta a fórt (5-2).

Miután a harmadik ráúszásnál nem hoztuk el a labdát, az előző játékrész legvégén kivívott fórunk kárba veszett, de nem bánkódtunk miatta. Kásás ugyanis lankadatlanul tette a dolgát a harmadik negyedben is, beláthatatlan távolságból, Vican karja alá pattintva a labdát mattolt harmadszor is - a labda pedig beakadt a léc alá (6-2). A legnagyobb bajunk az volt, hogy a három védőnk mindegyike (Steinmetz Barna, Vári, Varga) is két-két hibával állt. Smodlaka és Fatovic révén 6-4-re felzárkóztak a horvátok, sőt, miután a Steinmetz Ádám ellen elkövetett szabálytalanság felett szemet hunytak a bírók, Vranjes csökkentette minimálisra a különbséget. De nemcsak a testünket, (egy kis képzavarral élve) a lelkünket is kemény fából faragták. Steinmetzről másodjára már kiállítottak egy horvátot, és a Vasas centere gyorsan bevágta az előnyt. A következő momentum Varga kipontozódása volt, Vári pedig jó messziről gondoskodott a háromgólos differencia visszaállításáról (8-5). Jött két B betűs: előbb Buric, majd a (Kásás mellett) szintén fantasztikus Biros, és lassacskán újabb két pont birtokosának éreztük magunkat.
A negyedik negyedben Szécsi nagyot alkotott, midőn 9-7-nél a kapufával együttműködve megakadályozta az izgalmas hajrá létrejöttét, így Molnár előnygólja után (a nézőtérre nézve tette be a kipattanót), már ünnepelhettünk. Stritofnak még engedtünk egy gólörömet - aztán jött a boldog vég. ---- Lenyűgözően játszott, és együtt van a csapat

Lenyűgöző, amit produkálunk. Azt látom, hogy Biros Peti formája állandó, most is fontos gólokat lőtt, Kásás sziporkázott, Szécsi zseniális volt, Molnár Tamás pedig centerposzton alkotott nagyot, ráadásul sérülten. A fölényes győzelem egyetlen akadálya volt, hogy amikor még inkább elhúzhattunk volna, a bírók felhozták a horvátokat. Amíg nem abban a felfogásban vezettek, ki tudtuk venni a centereiket a játékból, és ezzel kihúztuk a méregfogukat. A csapat fejben és fizikailag is tökéletesen együtt van, szerintem nagy baj nem lehet a folytatásban sem.

Kósz Zoltán (olimpiai és Európa-bajnok) ---- "Kicsit lyukasabbak voltunk hátul a szerb meccshez képest, ám támadásban sokkal jobban ment, lőttünk olyan gólokat, amelyek extrának számítanak. Erre azonban nem lehet bazírozni, sokkal fontosabb, hogy a védekezést rendbe rakjuk, elvégre a nyolc kapott gól kicsit sok - gondolván azokra a találkozókra, amelyeken nem lesz ennyire jó a bíráskodás. Például mindjárt a legközelebbi összecsapás: az amerikaiaknak mindent megengednek, a horvát csapatból hiányzott Samir Barac, akinek úgy eltörték a mellcsontját, hogy majdnem az intenzív osztályra került, ehhez képest abban a szituációban egy szabaddobást sem kapott" - hangzott Kemény Dénes értékelése.
Zoran Roje, a rivális szakvezetője a sérülésekre panaszkodott: "Elégedett vagyok a csapatom első két mérkőzésen nyújtott játékával, más kérdés, hogy mindkétszer kikaptunk. Sajnos bizonyos szituációkban szerencsénk sem volt, ráadásul sérülések is hátráltatnak bennünket - holott a magyar válogatott még a komplett csapatunknál is jobb jelenleg. Nincs más hátra, mint hogy az oroszok és a szerbek ellen megpróbáljuk kiharcolni a továbbjutást."
"Nagyon felkészültünk erre a meccsre, láttuk a horvát-amerikai mérkőzést, tudtuk, hogy iszonyatosan kemény összecsapás vár ránk - mondta Vári Attila. - A horvátok a várakozásnak megfelelően felszívták magukat, éppen ezért óriási csatát vívtunk velük, és kimondhatatlanul jó érzés, hogy megszereztük a két pontot."
"Ma egy kicsit jobban ment elöl, és egy kicsit rosszabbul hátul - vonta meg a mérleget Kiss Gergő. - Miután elhúztunk hat kettőre, elkezdtünk könnyelműsködni, fel is jött az ellenfél egy gólra, ami mutatja, hogy igen erős csapatot sikerült végül legyőznünk. A közönség csodálatos, a bemutatásnál borsódzott a hátunk, szinte hazai pályán éreztük magunkat."
"Jól játszottunk, úgy gondolom, megérdemelten nyertünk - közölte Molnár Tamás. - Remek csapat a horvát, szinte ugyanolyan jó, mint a szerb, ez látszott is a mérkőzés során, hiszen ellenünk kevesen képesek felzárkózni négy gólról egy gólra. Ettől függetlenül úgy vélem, most jön a legnehezebb mérkőzés, az amerikaiak elleni."