Villával végeztek ki minket

Illetve, van sejtésünk. "Ha ez nem az olimpia nyitó meccse, biztosan nem így alakul az első negyed. Sajnos, a megilletődöttség…" - közölte Faragó a meccs után.
Való igaz, a lidércnyomás mosolyok közepette felidézhető édes emlék ahhoz képest, ami az első hét percben zajlott a vízben. Három amerikai fór, három gól. Ebből kettő úgy, hogy az első lövést kiblokkoltuk. Negyedjére egy "se íze-se bűze" ejtés, ami Sós kezéről bepottyant a hosszúba. Faragó ekkor intett idegesen.
Jött Tóth Andi. A második negyedet 2-0-ra nyertük. A kettő között azért nincs annyira szoros összefüggés, minthogy cserekapusunk sem ért labdába. Ám a kapuscseréknek az a sajátosságuk, hogy elbizonytalanítják az ellenfelet, ráadásul a bírók sem szórták kifelé labda nélkül a mieinket, hat a hat ellen pedig a jenkiknek sem ment úgy, labdáik rendre a fákról pattantak viszsza. Nem mintha mi csúcshatékonysággal dolgoztunk volna egyenlő létszám mellett, a "bevállalós" hangulatban lévő hölgyek kapáslövései nem igazán jöttek be - viszont az emberelőny legalább működött, előbb Zantleitner, majd Drávucz mattolt. Így a szünetben igen egyedi statisztikákat böngészhettünk: úgy vezettek az amik 4-3-ra a félidőben, hogy a védett labdák aránya 6-0 volt oda. Ebből annyit minimum lemérhettünk, hogy van remény.
És tényleg volt.
Noha két rossz lövésünk után Villa újból betalált - mint a meccs elején, ezúttal is hozzájuk pattant vissza a labda az első, pontatlan kísérlet után -, később megint a mi szájunk íze szerint alakultak az események. Először is, Tóth védett egy parádésat hátrányban, majd időkérés után Stieber jobb szélről, jobbal lőtt halálpontosan a léc alá. Sőt a negyed vége előtt újból hat az öt ellen próbálkozhattunk, és Tiba - a Stieber által már "bejáratott" pozícióból - fantasztikus gólt ragasztott a rövid sarokba.

Tehát 5-5-ről indult hát a világbajnok elleni csata utolsó felvonása, mégpedig kifejezetten jól: Stieber blokkolt hátrányban, átellenben viszont Primász előtt senki sem tette fel a kezét, ami akkor is öreg hiba, ha előzőleg a mesterlövész keze kétszer tévesztett is. Faragó gesztusa is egyértelmű volt: "Látod, ilyen egyszerű."
Az a baj, hogy ők is túl egyszerűen jutottak fórhoz, és bár látszott, hogy Villa a hosszúba fog lőni, nem sikerült belekapni a labdába. Egy elhamarkodottnak tetsző megoldást követően újra előnyhöz jutott a jelen No. 1. csapata, és megint nem volt szerencsénk: a találkozó során negyedszer szereztek úgy gólt az amik, hogy az első lövésük nem talált. Villa lövése ezúttal a kapufáról vágódott épp Rulon elé, aki - miután Zantleitner a lövés pillanatában lefordult róla - bántóan üresen maradt a szélen, és élt is a lehetőséggel.
Maradt még esély, egy kecsegtetőbb egy perccel a duda- szó előtt - Stieber fejezhetett volna be fórt -, továbbá egy veszett fejsze nyelét idéző, másodpercekre a végétől - Tiba került lövőhelyzetbe, s végül ejtett -, ám a labda mindkétszer a felső lécről jött vissza. És amilyen napunk volt, egyszer sem hozzánk.


---- Nem sikerült semlegesíteni a szellemi vezért

Egyet mindjárt tisztázzunk: az Egyesült Államok a torna legnagyobb esélyese, nem véletlenül nyerte meg a világbajnokságot, a Világligát és az előolimpiát. Az is tény, hogy az utóbbi két versenyen döntetlent játszottunk az amerikaiakkal, a Világliga döntőjében csak büntetőkkel maradtunk alul. Tudtuk, kulcsfontosságú a szellemi vezér és a támadásbefejezésben is fantasztikus Villa semlegesítése, amit nem tudtunk megoldani. Az amerikaiak a rossz kéz oldalon kínálták fel a lehetőséget a lövésekre, és mi bele is sétáltunk a csapdájukba, néha felelőtlenül szórtul el a labdát jobb oldalról. Sajnos Sós Ildinek sem ment a védés, legalább egy lövés hárítható lett volna. Később megtaláltuk a megoldást, összeszedetten védekeztünk, az amerikaiak kevésbé tűntek gólratörőnek. Mivel klasszisaink vannak, meg is lovagoltuk az így adódó lehetőségeket, és sokat számított, hogy a második negyedben nem a hálóba, hanem kétszer is a kapufára dobta a labdát az ellenfél. A második gólunknál megnyugodtunk, s amikor Primász megszerezte a vezetést a negyedik negyed elején, úgy tűnt, kezünkben lesz a meccs. Villáról azonban megint elfeledkeztünk, ráadásul szerencsénk sem volt, amikor a kapufáról kipattanó labda ziccerben találta meg Rulont. Még így is maradt lehetőség a pontmentésre: Szremkó kiharcolta az előnyt, de nem voltunk elég higgadtak, nem játszottuk meg tuti helyzetig a labdát. Persze Stiebert semmiképpen sem okolhatjuk, hogy elvállalta. Nem történt tragédia, az első meccsek mindig nyögvenyelősek, a tapasztalatokat levonják, és a rajtot nehezítő lámpaláz is elmúlik.

Mihók Attila (a négyszeres bajnok, BEK-döntős Dunaújvárosi Főiskola edzője) ---- "Remek mérkőzést nyertünk meg. Bár sikerült jelentős előnyt kiharcolnunk a találkozó elején, a magyarok hatalmas akarattal küzdöttek. A negyedik negyed igazán keményre sikeredett, a feszültség és a tét tette azzá, végül egységesebb játékunkkal sikerült megszereznünk a győzelmet. Ez a két csapat egyébként simán találkozhat a döntőben" - vélekedett Guy Baker, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya. Azt már csak mi tesszük hozzá: bárcsak a próféta beszélne belőle!
"Az előző esti amerikai-horvát férfimérkőzés kapcsán még egyszer és külön felhívtam a lányok figyelmét arra, hogy az amerikaiak erőssége elsősorban az emberelőnyök kihasználása. Úgy gondolom, a mai meccset épp azért veszítettük el, mert az emberhátrányos védekezésünk nem úgy működött, ahogy szokott. A kapuskérdésről annyit, hogy Sós Ildit vissza akartam küldeni, megtörtént ez már máskor is, de később egyszerűen nem volt rá alkalom, meg rajta is azt láttam, hogy nem igazán tetszik neki ez az ötlet. Ennek ellenére azt mondom, nem a kapusposzton vesztettük el a meccset" - szögezte le Faragó Tamás, a magyar válogatott szövetségi kapitánya
Természetesen a gyatrára sikeredett első negyeddel indította monológját Stieber Mercedes: "Rémesen kezdtünk az elején, de aztán összeszedtük magunkat. Mindenképpen ebből kell kiindulni a folytatásban, hiszen a középső két negyedben jól védekeztünk, és támadásban is egyre több dolog jött össze. Volt olyan pillanat, amikor megnyerhettük volna a mérkőzést, de sajnos a védekezésben megint visszajöttek az elején látott hibák."
"Sajnos, nem tudtuk megvalósítani azt, amit terveztünk - sajnálkozott Valkay Ágnes. - Az emberhátrányra kellett volna nagyon odafigyelnünk, továbbá külön megbeszéltük, hogy a négyes játékost (Villát - a szerk.) lehetőleg ne hagyjuk lőni. Ehhez képest lőtt négyet, ami sok mindent elmond. Nem koncentráltunk megfelelően, ezen változtatnunk kell."