Sidi és az átkozott tizedmilliméterek

Gondolom, ez még egyszeru. Haladjunk tovább, az egyik egycentis részt ismét osszuk tíz felé. Ha jó beosztású a mérőeszköz, akkor még ez sem bonyolult: tíz darab egy milliméteres szakaszt kapunk. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ehhez már szemüveg kell. Ezzel még nincs ám vége az alkalmi geometriaóránknak: az egyik egy milliméteres részecskét ismét szeljük tíz egyenlő részre.
Tessék? Hogy ez már-már láthatatlan? Hát pontosan erre akartam kilyukadni: egy ilyen "láthatatlan" részecske miatt nem jutott be Sidi Péter hétfő kora délután a férfi légpuskások olimpiai döntőjébe. De tudják, mit? Inkább elmesélem. Szóval légpuska selejtező, Athén. A komáromi Sidi Pétert sokan akár még dobogóra is esélyesnek tartják ebben a számban, ami persze nem légből kapott vágyálom: amellett, hogy az elmúlt két évben öt Vk-versenyen is érmet szerzett, tavaly Milánóban megnyerte a Világkupa döntőjét is. Ilyen múlttal a háta mögött igenis éremesélyesnek számít, bár ha már a favoritoknál tartunk, mindenképpen meg kell említeni többek között az idei Vk-győztes kínai Csu Csin-ant, a 2002-ben Vk-aranyat és vb-ezüstöt lövő, ugyancsak kínai Li Csiét, a már több Vk-első helyet begyujtő szlovákiai Gönci Józsefet vagy Atlanta bajnokát és Sydney ezüstérmesét, az orosz Hadzsibekovot. Nagy a tolongás tehát az athéni első helyért.

Pontban dél. Kezdődik a selejtező, ahonnan a legjobb nyolc kvalifikálja magát a döntőbe. Mindenkinek egy és háromnegyed órája van arra, hogy 10 méterről a lehető legpontosabb lövést adja le, s minden lövő maga dönti el, hogy hány próbalövés után kezdi meg a versenyt. Sidi a huszadik lövést követően jelez: mostantól élesben megy minden. Tizennyolc percet használt el az idejéből.
Az első lövésnél 10-est jelez a gép. Jó kezdés, ám gyorsan elszáll a nyugalom: a másodikra 9.9-et mutat, ami hiába van mindössze másfél tizedmilliméternyire a tízestől, csak kilencet ér. Jó lesz vigyázni: a első sorozat vége felé járó Gönci, Csu Csin-an és Li Csi még nem hibázott. Szerencsére Sidi is bizonyít, a következő kilenc lövés hibátlan.
Alakul ez!
A második sorozat kritikus pillanata, ismét a második lövés: ez is félrecsúszik egy kicsit. Aztán az ötödik is. Húsz lövés után
197-nél jár. Göncinek is ennyije van, ám a két kínai még nem hibázott, és nagyon jól áll az amerikai Parker, a dél-koreai Cseon Min Ho, a szlovákiai Mészáros és az indiai Bindra is. ---- A harmadik tízes széria visszahozza a reményeket, Sidi tökéletes, a 100-as sorozat végén a táblája 297-et mutat. Ez jó, ha így folytatja, ebből még valami nagyon jó is kisülhet. Aztán jön a negyedik sorozat második lövése.
Megint a második. És megint egytizednyire a tízestől. Ezt már Sidi sem bírja. Az eddigi hibáinál csak csóválta a fejét, most azonban leteszi a fegyvert, és leül.
("Át kellett gondolnom, hogy milyen taktikával folytassam. Sajnos egytizednyi rontás, egy kilences megtöri az embert, és onnan nehéz viszszatalálni az eredeti ritmushoz. Azon tunődtem, hogy megpróbálom gyorsítani a tempót, s ezzel hátha sikerül egy jobb szériát elkapnom.")
Hosszú percek telnek el, de a jelek szerint jót tett a pihenő: a következő tizenöt lövés hibátlanul sikerül, ám az ötödik sorozat nyolcadik kísérlete ismét elcsúszik egy hajszálnyit.
A záró széria előtt 495-tel áll.
Nagyon mozog a léc: hatan vannak holtversenyben a hetedik helyen, vagyis közöttük az utolsó sorozat dönthet. Közben Csu Csin-an már befejezte 599-cel, Li Csie 598-ig jutott, és az is biztos, hogy Bindrát (597) és Göncit (596) sem érheti már utol Sidi, de a selejtező ötödik helyére még oda lehet érni.
Azaz most már csak lehetne: az utolsó sorozat első lövése is csak kilencesre sikerül.
("Hajszálon múlott, de sajnos nem volt szerencsém. Négyszer is 9.9-et lőttem, s ha ezekből kettő egy tizeddel beljebb csúszik, akkor biztosan ott vagyok a döntőben, így viszont egy körrel lemaradtam. Szerettem volna bejutni a fináléba, s miként mások, magam is úgy gondoltam, hogy itt lehet erre a legnagyobb esélyem, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy másik számban nem sikerülhet. Keddtől már az ötven méterre készülök, s mivel nekem kedvez a szeles időjárás, ezért bízom abban, hogy ott nagyobb szerencsével járok majd.")
Elszálltak a döntős remények. Ráadásul jön még egy hiba, ezzel 593 a vége, az óriáskivetítő pedig pillanatokon belül mutatja a kegyetlen valóságot: a dél-koreai Dzse Szung Te 594-gyel még belefér a fináléba, ám ez az 593-as eredmény Sidinek csak a 12. helyet jelenti. Ha - persze a sportban értelmetlen ez a megközelítés - legalább az egyik 9.9-es egy kicsit pontosabb, akkor…
Ezen most már kár tunődni, hiszen így történt. Sidi összepakolta a fegyverét, kisétált a lőállásból, és nem sokkal később már a lelátóról figyelte a nélküle zajló döntőt. Azt a döntőt, amelyben végül Csu Csin-an révén kínai győzelem született. ---- "Most lőj, most lőj!…"
Hányszor, de hányszor töltötte be a komáromi ház csendjét ez a kiáltás. Babi, az édesanyja, no meg Sidi László, a családfő százszor, ezerszer élte át azt a pillanatot, amikor a Péter gyerek, az ő szemük fénye odaállt a lőállásba, aztán durr. És bizony olykor tökéletesen célzott, bizonyítja ezt az Európa-bajnokságon, no meg a vb-n elért remek helyezés. De az olimpia az más, a komáromi családi házban, amelynek kertjében még Maci, az alaszkai malamud is idegesen ugrál, ezen a hétfőn a szokásosnál is nagyobb a feszültség. A Péter gyerek akár olimpiai bajnok is lehet. Erről beszélt reggel a Táncsics Mihály utca teljes lakossága, s persze nemcsak a helyiek, hanem a sportág hazai rajongói is úgy voltak vele: Sidi Péter élete legjobb eredményét érheti el. Talán Komárom is készült titokban, hogy majd nagy ünnep lesz itt, és a legendás futballista, az Aranycsapat balszélsője, Czibor Zoltán után a város újabb aranyos olimpikonnal büszkélkedhet. Nem sikerült. Egy kör hiányzott, hogy a döntőbe jusson, s mire a szülők igazából izgulni kezdtek, már jött a hír: a legény, akitől sok-sok puszival köszöntek el a Ferihegyi reptéren, nem jutott be a fináléba. A ház mégsem emlékeztetett valamiféle gyászos helyre. Babi mosolyogva fogadta az érdeklődést, ásványvíz, fényképalbum és sok-sok mosoly került elő. No meg elhangzott újra meg újra az a mondat, hogy: "Sebaj, akkor is büszke vagyok a gyerekre, s tudom, hogy egyszer még olimpiai bajnok lesz…"