Nagyvilág kontra Amerika

A földrész elitjének képviselői pedig kivétel nélkül arra hajtanak, hogy megszerezzék az Egyesült Államokból Athénba delegált két együttesének (mert e téren nincs különbség a nemek között) skalpját, vagyis az egykor Dream Teamnek nevezett társulatok számára minden mérkőzés ki-ki meccs lesz.
Ebből fakadóan pedig könynyen előfordulhat, hogy ha csak egyet is elbuknak ezek közül, elérhetetlenné válik számukra a címvédés, amit óriási szégyennek tartanának odaát, a sportág őshazájában.
No de, hogy ne csak velük foglalkozzunk, hanem az amerikaiakra Oszama bin Ladenhez hasonló elszántsággal, csak éppen legális eszközökkel vadászó többiekkel is: nehéz lenne megmondani, kik a leginkább esélyesek a dobogóra kerülésre. Abból kiindulni botorság lenne, hogy a férfiak között a felkészülés során egyedül az olaszok tudták legyőzni az amerikaiakat, mert azon a meccsen nagyon elkapták a fonalat Itália büszkeségei, és 15 triplával terhelték meg Iversonék gyűrűjét. Inkább olyan nézőpontból érdemes megközelíteni a témát, hogy mely országok tudták a legtöbb sztárt összegyűjteni és őket csapattá formálni - mert sztárjaik már a többieknek is vannak. Még NBA-csillagaik is, gondoljunk csak a kínai Jao Mingre, a spanyol Pau Gasolra vagy az argentin Manu Ginóbilire! A legjobban talán a spanyolok, az argentinok és a litvánok állnak abból a szempontból, hogy minden poszton több azonos képességű játékos áll szövetségi kapitányuk rendelkezésére, de érdekes szerkezetű ötössel operálnak majd a mindig veszélyes szerbek, és a nagyon magas kínaiak is.

Egy biztos: a riválisoknak jó néhány olyan fegyverük van már, amellyel nagyon is meg tudják nehezíteni a körülbelül B-válogatottjukkal kiálló amerikaiak dolgát.
A hölgyeknél annyival vannak beljebb az amerikaiak, hogy gyakorlatilag minden fontos kosarasuk vállalta a szereplést, ráadásul riválisból is mintha kevesebb lenne, ezzel együtt az olimpiára készülő együttes tavaszi, európai túráját alapul véve - amikor például egy nem hivatalos mérkőzésen ki is kapott a cseh Brno otthonában, és Pécsett is éppen hogy csak nyerni tudott - korántsem egyértelmű az aranyérem sorsa. Az oroszok, az ausztrálok, a spanyolok vagy éppen a már említett Brnóra épülő csehek igenis lehetnek olyan erősek, hogy felvegyék a versenyt Lisa Leslie-ékkel, sőt csapatmunkában talán felül is múlják őket. Persze az egyesült államokbeliek egyéni képességek és fizikai felkészültség terén még mindig verik a mezőnyt, de ne feledkezzünk meg arról, amiről a tengerentúli kiválóságok néha hajlamosak megfeledkezni: ez bizony csapatjáték.
Csapatszinten, szervezettség tekintetében pedig az Amerikán kívüli világ kosárlabdázása már egyáltalán nincs elmaradva az Egyesült Államoktól. ---- J ---- A