Spanyolország: E. López - Pareja 2, Ortuno 2, C. Gómez 1, Puche 4 (1), Fraile 2, Oncina 4. Cs: S. García 3, Amoros, C. López 2, Andreau 4, Mangue 3, Box 2, Alonso, E. Sánchez (kapus). Szövetségi kapitány: José Francisco Aldeguer Magyarország: Pálinger - Lovász, Kulcsár 1, Radulovics 7 (4), Görbicz 1, Ferling 5 (1), Kirsner 7. Cs: Sirina (kapus), Bohus, Mehlmann 1, Pigniczki 1, Farkas Á. 1, Pálffy 2, Siti E. 3, Tóth T. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos Hétméteresek: 3/1, ill. 5/4 Kiállítások: 12, ill. 12 perc
A ferencvárosi Kirsner Erika (középen) hét gólt lôtt a spanyoloknak
A ferencvárosi Kirsner Erika (középen) hét gólt lôtt a spanyoloknak
Kis késéssel indult a találkozó, de mivel ez inkább volt kétkapus edzés, mint hivatalos mérkőzés, ennyi belefért. A nézőközönséget amúgy is csak a helyi önkéntesek és a két ország újságírói jelentették, utóbbiak a két szövetségi kapitány külön engedélyével tekinthették meg az amúgy zártkapus meccset. Emiatt aztán a hangulat is inkább edzésjellegű volt, pontosan lehetett hallani a játékosok szavait, na meg a csapatát atlétatrikóban vezénylő szövetségi kapitányt, Mocsai Lajost - kivételt csak az egy-egy gólnál véletlenszerűen bejátszott fülsiketítő zene jelentett.
Remek kombinációkkal kezdett a magyar együttes, de hol a kapufa mentett, hol alig zúgott mellé-fölé egy-egy lövés, az első percekben főleg Radulovicsnak nem akart összejönni a gól. Emiatt aztán nem tudtunk ellógni a spanyoloktól, az egygólos vezetéseket 3-3-ig folyamatosan kiegyenlítették, sőt ennél az állásnál több kapufát is dobtak. A nagyon aktív Kirsner újra megszerezte a vezetést, majd egy kontrából Görbicz ment el, de csúnyán lerántották, rövid ideig ápolni is kellett a győriek csillagát. Sárga lap, kétperces kiállítás és egy hétméteres lett a vége, melyet Radulovics értékesített. A kétgólos előnyt (5-3) azonban hamar kiegyenlítették a spanyolok, majd a küzdőszellemből is példát mutattak a mieink: Kulcsárt birkózták le a védők, aki "svédcsavarral" így is majdnem gólt lőtt, Radulovics büntetőjét a kapus kiütötte, a dunaújvárosi átlövő azonban visszaszerezte a labdát, védőkkel a nyakán Kirsnerhez passzolt, aki már nem hibázott. Innentől (6-5) meglépett a magyar csapat, az akciókból már jöttek a gólok is, az előny három-négy gólnál stabilizálódott. A 27. percben, 13-10-nél Lovászt egy egyszerű kétpercesnek tűnő szabálytalanság miatt végleg kiállították, s a félidőt végül kétgólos előnnyel zártuk.
A szünet szenvedő alanya Mehlmann Ibolya volt, akit egy kapufáról levágódó próbalövés talált fejbe - azért szerencsére nem volt gond. A második félidőben a spanyolok már egyre kevésbé tudtak mit kezdeni a támadásainkkal, sorra kaptuk a heteseket, amelyeket Radulovics magabiztosan értékesítette, míg az elenfél első büntetőjét éppen ebben az időszakban fogta meg a szünetben beállt Sirina. Az első nyíltszíni taps is ekkor hangzott fel: Mangue próbált átemelni a kint álló győri kapusunkon a saját hétméteres vonaláról, de a bal kapufa tövén csattant a labda, így csak tenyércsapódás lett a jutalma, de később is volt több technikás megmozdulása. Rövidesen kissé csapkodó lett a játék, mintha elfelejtettek volna védekezni a csapatok, szinte minden támadásból gól született, és szépen csendben elkezdtek feljönni a spanyolok, 26-25-nél egy gólra olvadt a különbség, majd 28-28-nál el is tűnt, sőt: a meccs során először hátrányba kerültünk. A kérdés az volt, legalább meg tudjuk-e menteni a meccset, ami végül Ferling büntetőjével sikerült.
Támadásban nagyon jót teljesített a magyar együttes, a védekezésben azonban számos hiba ütközött ki, főleg a második félidő második felében. Ezt azonban az is jelentősen befolyásolta, hogy Mocsai Lajos szándékosan forgatva csapatát mindenkinek játéklehetőséget adott, s ugyanez volt a helyzet a másik oldalon is - tanulságok tekintetében tehát bizonyosan igen hasznos felkészülési találkozón van túl a csapat. ---- M ---- &
