Kookaburra

A vészmadarakat pokolba kívánja egy idő után az ember akkor is, ha netán tényleg veszedelmet jeleznek. Itt állunk Athén küszöbén, magával ragad mindnyájunkat az olimpiai láz. S még mindig halljuk a vészterhes károgást: terror fenyeget, káosz a közlekedésben, hőriadó. És tovább: égbe szöknek az árak, létesítményeket le sem teszteltek, sztrájkra kész a vendéglátóipar…Le a kishitűséggel…! Tökéletesen biztos vagyok például abban, hogy - ha a mieink beváltják szerény reményeimet - túlteszem magam minden nehézségen. Mielőtt előhozakodnék azért - minden eshetőségre készen - praktikus tanácsokkal, a görögök csodatévő képességeire szeretném felhívni a figyelmet, s bár apróság, megjegyzem, választhattak volna valami hangulatjavító vidám kabalafigurát, mint ahogyan az ausztrálok tették Sydney előtt, amikor a kookaburrára szavaztak, a gondokon is nevéhez illő derültséggel rendíthetetlenül nevető jégmadárra. Nos, a görög sportcsodáról. Idei valóság: aranylábú tizenegyük nyerte az Eb-t… A fogadóirodák előtte 80 az 1-hez adták a győzelmüket. Ha ilyesmire képesek - az olimpia lebonyolítására ne lennének?Biztonság. Igaz, sem a hetvenezres terroristaellenes erő, sem a NATO, még a magyar kémiai labor sem szavatolhat tökéletes biztonságot. Hallgatok az aggodalmak helyett inkább a fatalistákra: ha valami meg van írva, az beteljesedik, s bizony, a fejedre eshet óvatlan pillanatban egy tégla is. Ennél megnyugtatóbb azonban az athéni egyetem a biztonság és terrorizmus kérdéseire szakosított tekintélyének, Mary Bossisnak a véleménye: "Tény, a terroristák számára vonzók a hatalmas, a világ figyelmét magukra vonó események. De ne feledjük, a terroristák stratégiai eszköztárának legfontosabb eleme a meglepetés, ami, ugye, itt most szóba sem jöhet…"Közlekedés. Jósolják, tragikus és komikus fordulatokat vehet - ki hogyan fogja fel. Az új villamos-, busz-, troli- és metrószakaszokat meg utakat még az athéniaknak sem volt idejük kiismerni. Tumultusokra, késésekre, eltévedésre, egyebekre kell berendezkedni. Legyünk azonban optimisták, nevessünk önfeledten, akár egy kookaburra. Mellesleg a BKV után Athén - meggyőződésem - felüdülést jelenthet. A nyitó- és záróünnepély előtt mindazonáltal legalább két teljes órát kell szentelni az útra. Megnyugtató továbbá, hogy az olimpia előtt milliós példányszámban ingyen osztják angol, francia és görög nyelven az új közlekedési térképeket. Ne feledd, ne zsúfold a napodat: egy nap - egy esemény.Időjárás. Ne idegeskedj, felesleges, a kánikulától amúgy is gutaütést kaphatsz. Öltözz lengén, tégy fejfedőt, keress árnyékot, igyál gyakran és sokat (persze nem mindegy, hogy mit). A tanácsadást be is fejezem, bár nem teljes, s egyben megerősíthetem, engem semmiféle meglepetés nem érhet, a legalaposabban felkészültem - mindenre…! Mielőtt a holtbiztos megoldást vázolnám, indoklásul summázom idevágó olimpiai tapasztalataimat. Münchenben a vízilabda-válogatott vezetőjeként működtem. Montrealban négy szerepet játszottam: kanadai technikai direktor, magyar "szálláscsináló", rendezőbizottsági tag és a Népsport tudósítója. Naponta húszórás robot… Ugorjunk! Barcelonába sportvezetőként utaztam, de naponta írtam a sportlapnak, s ezt megismételtem Atlantában is… Az olimpiákból alig láttam valamit. Sydneyben is dolgoztam… Most azonban megtaláltam végre - életemben először - az álomszerű megoldást, s elnézést mindazoktól, akik hívtak: elfüggönyözött, hűvös szobában, kényelmes fotel öléből naphosszat nézem majd kedvemre a játékokat - itthon. És gátlás nélkül akár egekig törő rikoltásban törhetek ki a magyar győzelmek mámorában - mint egy megrészegült kookaburra -, zseniális szurkolótársamat, Sherpa nevű emberszabású szálkás szőrű tacskómat ugyanis az ilyesmi fikarcnyit sem zavarja.Telefon kikapcsolva - miegymás behűtve…Semmi más - OLIMPIA.