Tündérmese, egy pohár borral

A kék-fehérek sajtótájékoztatói eleve sajátos légkörben zajlanak (a kérdéseket először németre fordítják, Otto király válaszát görögre, majd abból angolra), ehhez kéretik hozzáképzelni a meglepő döntőbe jutás kiváltotta eufóriát.
"Napok óta azon dolgoztunk, hogy a cseheknek nagyon nehéz estéjük legyen – fogott érdemi mondanivalójába a görögök német szövetségi kapitánya. – Döbbenetes az az egység, amelynek újfent tanújelét adta a csapat. Azt kell mondanom, a játékosok minden utasításomat betartották, még a hosszabbításban sem láttam jelét annak, hogy lankadna a figyelmük. Végig hittünk a győzelemben, és lám, itt az eredménye. Háromesztendőnyi, lépésről lépésre megtervezett munka gyümölcse ez." Arról, hogy a semleges szurkolók inkább a látványosabb játékot nyújtó cseheket várták a döntőbe, így vélekedett: "A cseh csapat természetesen nagyszerű, játékosai kiválóak, de néha a legjobbakkal is megesik, hogy kikapnak."
A kapitány a későbbiekben is az egység szellemében nyilatkozott. Amikor megkérdezték tőle, milyen hatással volt Karagunisz játékára az, hogy megkapta második sárga lapját, azaz világossá vált a számára, hogy a döntőben nem játszhat, Rehhagel a következőt mondta: "A csapatunk minden mérkőzésen huszonhárom emberből áll, még azok hozzájárulása is fontos, akik végig a kispadon ülnek. Ma este mindenki megérdemel egy-egy pohár bort."Kérdésre válaszolva Rehhagel leszögezte, bár nagyra tartja a döntőbe jutást, nem ez pályafutása legnagyobb sikere. Előkerült a német vonal is. Lenne-e szövetségi kapitány odahaza? "Pillanatnyilag csak a görög válogatott érdekel." Nem tartja sportszerűtlennek, hogy egy honfitársa, Markus Merk lesz a finálé játékvezetője? "Igaz, hogy tizenöt éves kora óta ismerem, de előfordult már, hogy felzavart a lelátóra. Kiváló, profi játékvezető, nem hinném, hogy miattam kizökkenne a szerepéből."
Karel Brückner, a csehek szintén sokat tapasztalt szövetségi kapitánya (ketten együtt 129 évesek) nem vesztette el mosolyát a drámai vereség után sem. "Büszke vagyok a játékosaimra, úgy vélem, összességében nem volt ez olyan rossz szereplés. Idézhetem Pavel Nedvedet is, aki a lefújás után azt mondta az öltözőben, hogy amióta válogatott, még sohasem játszott ilyen jó csapatban" – mondta Brückner, miután sportszerűen gratulált az ellenfélnek, kiemelve a vetélytárs hatékony védőjátékát. "De azért volt annyi helyzetünk, hogy megnyerjük a mérkőzést, különösen a szünet után. Láttam a görögök eddigi találkozóit, és úgy emlékszem, ennyi gólszerzési lehetősége egyik riválisának sem volt, még a franciáknak sem" – tette hozzá.

A hosszabbításban bekapott gól kapcsán megjegyezte: "Harminc mérkőzésen ültem a válogatott kispadján, de nem emlékszem rá, hogy egyetlen gólt is kaptunk volna szögletrúgást követően. Ráadásul ez a szöglet elkerülhető lett volna…" – kalandozott el a tekintete a messzeségbe, amúgy brückneresen. Mint mondta, hiába sulykolták, hogy az utolsó percek veszélyesek, lélekben talán már maga is Marek Heinz becserélésére összpontosított, dinamizálandó a támadójátékot a folytatásra. "Sajnos, erre már nem maradt időm."
Brückner korainak ítélte az időpontot ahhoz, hogy a kapitányi munkája folytatásáról beszéljen, sokat sejtetően annyit azért megjegyzett, hogy "még nem értünk az út végére". Ôt is tapsvihar kísérte a kulisszák mögé. ---- "Amit a szerdai elődöntő kapcsán Anders Frisk ténykedéséről elmondtam, az Collinára is érvényes: borzalmasan nehéz összecsapást vezényelt le hihetetlenül higgadtan, következetesen – méltatta Puhl Sándor, az MLSZ játékvezetői bizottságának első embere a nemzetközi labdarúgótornáktól a görög–cseh párharc dirigálásával búcsúzó Pierluigi Collinát. – Végig kiélezett találkozót láthattunk, és ezen a szinten feltűnően sok szabálytalanságot, ami alapvetően a tét nagyságának, illetve a játékosok feltétel nélküli győzni akarásának tudható be. Ezzel együtt végig rend uralkodott a pályán, ami nem kis mértékben Collina határozottságának, következetességének volt köszönhető."
Felvetjük, a Dellasz–Koller "vállfogó" alkalmával is pillanatnyi hezitálás nélkül engedte tovább a játékot, pedig…
"Szerintem nincs pedig. A cseh csatár »nagyon« el akart esni olyan szituációban, amilyent, ha figyeltünk, számos alkalommal láthattunk még ezen a meccsen. A mezőnyben ugyanazzal a felfogással intett valamennyi alkalommal továbbot, mint a kiragadott epizódban. Ez utóbbit csak azért nagyítjuk fel, mert a büntetőterületen belül történt. Az ilyen mérkőzéseken hasonló esetben egyfajta bírói taktika lehet: ne én döntsem el a mérkőzést! Persze, ha egyértelmű szabálytalanság történik, az iménti tétel nem állja meg a helyét. Mindenesetre engem a többszöri ismétlés sem győzött meg arról, hogy tizenegyest kellett volna ítélnie. Összességében azt mondom: páratlan karrier méltó befejezésének lehettünk szemtanúi."

Harmadszor ismételnek

Harmadszor fordul elő, hogy két csapat kétszer küzd meg egymással Európa-bajnokságon (olyan viszont még sohasem volt, hogy két gárda keretbe foglalja az Eb-t). Először 1988-ban volt példa erre, akkor a Szovjetunió a csoportmérkőzések során még 1–0-ra megverte Hollandiát, a döntőben azonban – többek között az évszázad egyik legszebb találatát jegyző Marco van Basten remeklésének köszönhetően – 2–0-ra kikapott tőle. 1996-ban Németország a csoportban 2–0-ra, a fináléban pedig Oliver Bierhoff aranygóljával 2–1-re győzte le Csehországot. Az idén a görögök a csoportban 1–0-ra verték meg a portugálokat, a döntőre azonban talán tippelni is felesleges… ---- Az igen megdolgoztatott, napi három edzéssel készülő cottbusi Lőw Zsolt azért szakított arra időt, hogy megnézze a görög–cseh elődöntőt.
A vártnál sajnos rosszabb meccset kaptunk. Azt hittem, a csehek megint hozzák a szokásos szép futballjukat, a görögök pedig fegyelmezetten, makacsul védekeznek, de ebből csak az utóbbi valósult meg. A huszonötödik percig kiegyenlített játék folyt, az elején Rosicky rúgott egy hatalmas kapufát, de igazi helyzetet nem tudtak kidolgozni a csapatok. A cseh támadások hatékonysága gyenge volt, mert a nagyszerű görög védelem ismét jól állt a lábán, hiszen az egész Európa-bajnokságon parádézó Dellasz már ekkor is szenzációsan játszott, míg Kapszisz egyszerűen levette a pályáról Kollert. Barossal már nehezebb dolguk volt a görögöknek, de most a cseh csatár is kevesebbet mutatott, mint szokott. Talán Nedveddel más lett volna a helyzet, hiszen ő mindig képes váratlan megmozdulásokra, csakhogy korán le kellett cserélni – az igazat megvallva addig nem is játszott kiemelkedően. A második félidőben aztán tényleg alacsony volt a színvonal, mindkét együttest csak a higgadt védekezéséért dicsérhetjük, látszott, egyetlen gól dönt majd, ha egyáltalán lesz gól ezen a meccsen. Az utolsó percekben azért megélénkült az iram. A hosszabbítás már élvezhetőre sikerült, az utolsó pillanatban jött a már dicsért Dellasz, és továbbjuttatta a görögöket. Nem mondom, hogy boldog voltam, mert a cseheknek szurkoltam, de szimpatikus ez a görög együttes. Jó, a döntőben megint nem lesz esélyes, ám az eddig történtek után akkor sem lepődnék meg, ha végül megnyerné a tornát.