Matthäus igazsága

Utóbbit nyugodtan tessenek úgy értelmezni, hogy a futballisták sikeréhez nem elegendőek csak a futballtársadalom tagjainak erőfeszítései.
Persze a kicsik fényes diadalaihoz a nagyok ügyetlenkedései, formánkívülisége, esetenként motiválatlansága is hozzájárult, mégis a görögök és a csehek kiemelkedő szereplése több mint tanulságos. Hozzá kell tenni: a sikernek a két válogatott esetében más és más az alapja.
A görögöknél a pénz, ugye, kisebb probléma, a helyi mágnások hajlandóak rengeteg pénzt a futballba ölni (igaz, hogy régen volt, de igaz volt: az Olympiakosz Pireusz Détári Lajosért tízmilliónál is többet fizetett – márkában), mégis, a komoly sikerek mind ez ideig elmaradtak. Az Euro 2004 előtt a görög válogatott világversenyen még meccset sem tudott nyerni – erre tessék, most már az elődöntőben van! Köszönhetően elsősorban annak, hogy szerződtettek egy kitűnő szakembert a nemzeti tizenegy élére, hagyták szisztematikusan dolgozni, a szövetség és a klubok maximálisan támogatják a munkáját. Ennyi a német alapossággal dolgozó Otto Rehhagelnek már elég is volt egy ütőképes csapat kialakításához.
A csehekkel más a helyzet. Eredményeiket tekintve nem is lehet a kicsik közé sorolni őket – Eb-ken már nyertek mindenféle érmet –, anyagi lehetőségeiket tekintve viszont igen, nem véletlen, hogy a sztárokat a nagy és kevésbé nagy nyugati klubok tőlük is elszipkázzák. Sok mindenben hasonlít a cseh futball helyzete a magyaréhoz, de az óriási különbség az igazolt játékosok száma: azonos lakosság mellett is több mint ötször annyian rúgják "odaát" a labdát. Nyilván azért, mert adottak ehhez az infrastrukturális kondíciók – magyarul: nem egyre kevesebb és egyre lerohadtabb a pálya –, s futballbarátabb a gazdasági környezet.
Álságos amögé elbújni, hogy a helyzetünk nem hasonlítható össze a fent nevezett országokéval. Mert igaz ugyan, hogy a görögök és a csehek a feltételekben előttünk járnak, de ebben a tekintetben ők is el vannak maradva azoktól az országoktól – francia, spanyol, német –, amelyeknek a testén keresztül eljutottak az elődöntőig.
Azaz ha van egy jó kapitányunk, bízunk önmagunkban, s mindenki, a klubok is elfogadják, hogy a válogatott szereplése az egész ország futballjára visszahat – nemcsak szakmailag, hanem üzletileg is, klubtulajdonos urak! –, akkor valóban lehet reményünk a közelgő vb-selejtezőkön.
Bár látva az Európa-bajnokságon a bolgár, a horvát és a svéd válogatottat, piszkosul nehéz lesz.