Trap elköszönt, jöhet Lippi

Mint ismeretes, az olaszok hiába győzték le 2–1-re a bolgárokat, hiába szereztek 5 pontot (többet, mint bármelyik másik kieső), hiába zárták veretlenül a csoportmérkőzéseket, el kellett búcsúzniuk a továbbjutástól, mert a dán–svéd találkozón pontosan az az eredmény született meg (2–2), amely a kiesésüket jelentette.
"Ha belegondolok, mi történt ma este, meg hogy mi történt két éve a világbajnokságon, akkor azt kell mondanom, klubedzőként nemcsak sikeres, hanem szerencsés is voltam, a válogatottban viszont…" – folytatta Trap, s ennél a résznél csaknem elsírta magát. Anynyiban mindenképpen kalapot kell emelnünk Trapattoni előtt, hogy nem az északi rangadón született döntetlennel magyarázta csapata korai búcsúját: "A svédek elleni meccsünket meg kellett volna nyernünk, és akkor nem lett volna gondunk. Sajnos az a kései sarkalásos gól megpecsételte a sorsunkat. Természetesen nem láttam a dán–svéd találkozót, de sportember vagyok, ezért remélem, hogy tiszta eredmény született" – nyilatkozta a mester, aki a bolgárok elleni találkozó elemzésével nemigen akart foglalkozni, és aki azt is elmondta, hogy szívesen dolgozna újra klubcsapatban. (Az utódja alighanem Marcello Lippi, a Juventustól májusban elköszönő szakvezető lesz, és elképzelhető, hogy már a szövetség pénteki közgyűlésén bejelentik a "hatalomátvételt".)
A bolgárok elleni mérkőzés után egyébként meglehetősen kevés nyilatkozó foglalkozott a mutatott (gyengécske) játékkal és a kiesés okainak mélyreható elemzésével, a megszólalók többsége a dánokat és a svédeket vádolta a 2–2-es döntetlenért. "Mindig ez van, amikor nem saját magunkon múlik a sorsunk. Én szégyellném magam a dánok és a svédek helyében, mert két csapat játszhat döntetlenre, de egy kettő kettes döntetlennél nagyon kilóg a lóláb. Minket vádolnak azzal, hogy nem vagyunk korrektek, de azt kell mondanom, hogy mások még nálunk is rosszabbak" – vélekedett Gianluigi Buffon, az olasz válogatott kapusa.

Gigi Riva, az egykori legendás gólzsák, a válogatott hivatalos kísérője még keményebben fogalmazott: "Sohasem hittem volna, hogy öt ponttal ki lehet esni. A dán és a svéd szövetség nagyon csúnyán viselkedett, mert biztos vagyok benne, hogy annak a mérkőzésnek a forgatókönyve előre meg volt írva." Franco Carraro, az olasz szövetség elnöke látta a gerendát is, nem csak a szálkát: "Elsősorban azért estünk ki, mert nem lőttük be a helyzeteinket, és csak másodsorban azért, mert a dánok és a svédek döntetlent játszottak, és mert balszerencsénk volt a sorsolással, hiszen jobb lett volna az utolsó meccsen valamelyik északi gárda ellen játszani." Adriano Galliani ligaelnök szerint az olasz labdarúgás erkölcsi győztesként, a dán és a svéd erkölcsi vesztesként került ki ebből a csoportból, ugyanakkor Alessandro Nesta, a védelem oszlopa hallani sem akart erről a kifogásról: "Két éve a világbajnokságon Moreno bíróra fogtuk a kiesésünket, most inkább a saját portánk előtt kellene söprögetnünk, és nem újabb kifogásokat keresnünk."
A szerdai lapokban megjelent villámelemzések szerint sok ok vezetett az olaszok búcsújához: Trapattoni túlságosan korán eldöntötte a kezdőcsapatot, és ez megnyugtatta a kezdőket, és demotiválttá tette a cseréket; nem került be az alapcsapatba Fiore, Gattuso és Cassano, azaz három nagyszerű formában lévő játékos; Trap kihagyta az utazó keretből Gilardinót, Roby Baggiót és Inzaghit, akik pedig jól jöttek volna a nehéz helyzetekben; a kapitány vakon bízott a Del Piero, Totti, Vieri trióban, amelynek mindhárom tagja csalódást okozott – ki így, ki úgy; a keretben nagyon sok volt a vita, Peruzzi kifakadásától a Vieri–Buffon szópárbajig szinte minden napra jutott egy kedélyrontó veszekedés, amelyet a sajtó is felfújt; a csatárok – a két gólt szerző Cassano kivételével – csalódást okoztak; satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Egy biztos: a kiesés okait boncolgató írásokkal az új idény rajtjáig könyvtárakat lehet majd megtölteni. ---- Lőw Zsolt kissé csalódott volt azért, mert a két északi csapat kiejtette az olaszokat.
Az olasz–bolgár meccsen inkább csak Trappatoni csapata számára volt tét, és ez meg is látszott az együttes játékán. Az első húsz percben tapogatózó volt a játék, nagy taktikai csatát láttunk, és a játékosoknak nemcsak egymással, hanem a csúszós talajjal is meg kellett küzdeniük. A félidő közepén megélénkült a játék, és a bolgárok meg is szerezték a vezetést egy tizenegyesből. A szünet után azért gyorsan egyenlítettek az olaszok, az első negyedórát felpörgették, ekkor még több gólt rúghattak volna, ám a hatvanadik perc körül sajnos megint leült a meccs. A bolgárok elkezdték csalni a focit, számukra az eredmény tökéletesen megfelelt, az olaszok pedig ekkor nem tudtak mit kezdeni ellenfelükkel. Nagyon hiányzott ebből a csapatból a szervező Totti, a labdaszerzésben jeleskedő Gattuso vagy a kiváló védő, Cannavaro. A játékvezető Cassano buktatásáért sem adott büntetőt, és ezzel már alaposan belenyúlt a meccsbe. Igaz, a végén így is nyertek az olaszok: hát nem kívánom azt az érzést, amikor Cassano rohant nagy örömében a kispadhoz, és ott szóltak neki, hogy nem sokat ér a gólja… Sajnálom az olasz csapatot, de hogy csak magát hibáztathatja-e, vagy a dán–svéd meccs résztvevőit is, azt nem tudom: csupán összefoglalót láttam a másik találkozóról. Mindenesetre az furcsa volt, hogy Sörensen éppen a svéd játékos elé üti a labdát. Bár a bundában én sem hiszek, ezen a szinten ez elképzelhetetlen.

---- Korábban egyetlen csapat sem búcsúzott olyan magas pontszámmal az Európa-bajnokságtól, mint most az olasz. A csoportkör bevezetése (1980) óta 1992-ig négy válogatott szorult a – kiesést jelentő – harmadik helyre három ponttal (mindegyik 1 győzelmet, 1 döntetlent és 1 vereséget tudott felmutatni), azaz a jelenlegi pontszámítás szerint négy pontot gyűjtött volna. 1996-tól, a hárompontos rendszer Eb-debütálása óta összesen hat válogatott esett ki négy ponttal – köztük volt a squadra azzurra is, amely az angliai torna C-csoportjában szorult a harmadik helyre, a későbbi két finalista, Németország (7 pont) és Csehország (4) mögé. Akkor is az egymás elleni eredmények döntöttek a továbbjutásról: a csehek 2–1-es sikerüknek köszönhetően örülhettek. Az 1982-es vb-n Algéria két győzelemmel és egy vereséggel, mostani körülmények között hat ponttal, sem lépett tovább csoportjából – egy bizonyos nyugatnémet–osztrák (1–0) "barátságos mérkőzés" miatt…