<kep2>Végül az északiakon múlt

Az 1990-es világbajnokság Németország–Anglia elődöntőjének időpontjában a Wembley-stadionban a Rolling Stones koncertezett, és a közönség 80 százaléka fejhallgatón a torinói mérkőzés élő tudósítását hallgatta, mi több, a zenekar tagjai is rá-rápillantottak a tévékészülékre zenélés közben. Valami hasonló zajlott kedden Guimaraesben, ahol az olasz szurkolók ugyan torkuk szakadtából buzdították a squadra azzurrát, de közben – talán a játékosokkal együtt – Portót figyelték. Az ottani sokgólos döntetlen esetén ugyanis hiába nyert volna Olaszország, a kieséses szakaszba jutás elúszott volna.
A bolgárok szeme előtt a vasárnapi orosz példa lebegett, a két meccs után pont nélkül álló Jarcev-legénység ugyanis búcsúzásképpen megverte a még úgy is a nyolc közé jutó görög válogatottat. Plamen Markov minden mindegy alapon három csatárral küldte pályára csapatát, a bolgárok talán már a magyar válogatott elleni vb-selejtezőre készültek… Három csatár ide vagy oda, nem került a kezdőbe Bozsinov, a Lecce ifjú csatára, aki a Serie A-ban hozzászokott az olasz sztárok elleni játékhoz. Giovanni Trapattoni is maradt a háromcsatáros játéknál, de kimaradt a csapatból a térdsérüléssel bajlódó Vieri, akinek a helyére Corradi került be Cassano és Del Piero mellé (hátul és középen az eltiltott Cannavaro, illetve Gattuso helyére a Materazzi, Fiore duó került).

Az olaszok a szakadó esőben úgy kezdtek, mintha Brazília ellen játszanának, meglehetősen féltek a bolgároktól, nemigen vállaltak kockázatos megmozdulásokat. Az első helyzetet a 14. percben alakították ki, Zdravkovot Zambrotta melegítette be egy kapáslövéssel. Buffon ekkor már túl volt első munkáján, egy perccel korábban Martin Petrov kínálta meg messziről.
A bolgárok a továbbiakban is egyenlő ellenfelei voltak az olaszoknak, de amíg ők gyorsan vezették és fejezték be támadásaikat, az olaszok lassan építkeztek, és hirtelen húzásokból alakítottak ki helyzeteket. Ezek sokkal veszélyesebbek voltak, mint a túloldali akciók, de a "kékek" hiába kerültek többször is szembe Zdravkovval, sorra elpuskázták lehetőségeiket. A bolgárok rohantak, amíg tudtak, aztán a vizes talajra apellálva lapos bombákkal tesztelték Buffont.
A félidő végére veszélyesebbé is váltak az olaszoknál, a 39. percben Milen Petkov gyanús körülmények között esett el a büntetőterületen belül, de Valentyin Ivanov továbbot intett. A 44. percben azonban már nem úszták meg az olaszok, amikor Materazzi lerántotta Berbatovot, jött a büntető. Akárcsak Sztoicskov az 1994-es vb elődöntőjében, Martin Petrov magabiztosan értékesítette a tizenegyest – azzal a különbséggel, hogy most nem 0–2-nél, hanem 0–0-nál végezhette el.
A szünetben az olasz szurkolók kikapcsolhatták rádióikat, hiszen amíg az északiak keményen küzdöttek egymás ellen, a kedvenceik nehéz 45 perc elé néztek.

Úgy tűnt, szurkoltak és imádkoztak lelkesen, és a 48. percben egyenlíteni tudtak. Már Cassano távoli bombája is a gólvonal mögé vágódott a lécről, de Ivanov kint látta, így Perrotta "segítsége" is kellett. Ám jött a hír, hogy egyenlítettek a svédek, így pedig még két gól kellett Trapattoni csapatának, amely a góllal elkerült a csoport utolsó helyéről. Az ősz mester be is küldte Vierit, hogy a vele segítse az egyre veszélyesebb támadásokat.
A bolgárok nem nagyon jutottak túl a felezővonalon, a szünetben beálló Bozsinov nem sok labdát kapott. Inkább szorított társainak, hogy védekezzék ki a veszélyes olasz akciókat.
Ez olykor hatalmas szerencsével sikerült is (Cassano buktatásakor, a 77. percben még Ivanovnak is köszönetet mondhattak), de a végén Cassano révén betaláltak az olaszok. Nagy volt az öröm, de jött a hír Portóból, és sírás lett a vége… ---- 13. perc: Martin Petrov vezette fel a labdát a bal szélen, majdnem 30 méterről váratlanul lövésre szánta el magát, Buffon a jobb felső sarok elől ütötte ki a labdát.
14. perc: Cassano elhúzott a jobb szélen, majd pontosan ívelt az odaát érkező Del Pieróhoz. A Juventus őrizetlenül hagyott karmestere kapásból, remek mozdulattal lőtt, a rövid sarok felé mozgó Zdravkov visszanyúlva, bravúrral hárított, a kipattanót meg Fiore melléemelte.
24. perc: Hrisztov középre csavart szabadrúgását Berbatov megpróbálta továbbsarkazni, de a labda elakadt az olasz védőkben. Sztojanovhoz került a labda, ígéretes helyzetből lőhetett, de méterekkel mellétrafált.
27. perc: Zambrotta sokadszor viharzott el megállíthatatlanul a bal oldalon, és ezúttal jó helyre is ívelt. Cassano "Ibrahimovic-féle" mozdulattal, oxival középre játszott, Corradi fejesét azonban Zdravkov megfogta.
29. perc: Corradi lesgyanús pozícióban kapott magas labdát, de mire levette, a védők visszaértek, és belevetődtek a megkésett lövésbe.
45. perc: Materazzi lebirkózta Berbatovot, aki éppen egy passzt próbált átvenni, Ivanov büntetőt ítélt. Martin Petrov a balra vetődő Buffon mellett a kapu jobb oldalába belsőzött.
0–1
48. perc: Cassano nagyszerű passzal ugratta ki Zambrottát, aki balról visszapasszolt neki. A római csatár bombája a felső lécről a vonal mögé vágódott, de a bíró ezt nem vette észre – Zdravkov azonban kiejtette, Perrotta pedig a gólvonalon túlra pöckölte a labdát.
1–1
59. perc: Pirlo a jobb oldalról ívelt be szögletet, a középen jó ütemben érkező Vieri óriási helyzetben a bal kapufa mellé bólintott.
62. perc: Vieri játszott Pirlóhoz, a felpörgetett labdát jól is kapta tőle vissza, de bőven föléfejelt.
77. perc: Kotev a tizenhatoson belül buktatta Cassanót, azonban az orosz játékvezető nem látott okot a közbeavatkozásra.
94. perc: Jobb oldali beadás után Cassano félfordulattal a léc alá bombázott.
2–1 ---- Az olasz válogatott meglehetősen rossz előjelekkel vágott neki annak a találkozónak, amelyen – az egy időben zajló dán–svéd meccs alakulásától függően – gólzáporos győzelmet kell aratnia az életben maradáshoz. A squadra azzurra ugyanis az Európa-bajnokságok döntőiben (függetlenül attól, hogy négyes, nyolcas vagy tizenhatos volt a finálé) még egyszer sem szerzett kettőnél több gólt.
A gárda 1960-ban és 1964-ben nem volt ott a tornán, 1968-ban úgy lett Európa-bajnok, hogy mindössze háromszor volt eredményes (a "rendes" döntőben egyszer, a megismételtben kétszer), 1972 és 1976 megint pihenéssel telt el, 1980-ban odahaza a négy meccsen összesen (!) két gól jött össze, 1984 kimaradt az életéből, 1988-ban négy mérkőzésen négy gól volt a mérleg, majd 1992 ismét kimaradt. Négy évvel később egygólos meccsenkénti átlagot produkáltak (3/3) az olaszok, 2000-ben pedig minden a negyeddöntőig rendre kétszer köszöntek be, az elődöntőben egyszer sem, a döntőben pedig egyszer.
Miután Portugáliában harmadszorra sem jött össze a gólzápor, lehetett csomagolni.