Jacques, a humorzsák

A franciák mesterének tréfálkozós kedvét meg lehet érteni a hétfő esti derbi lefújását követően: egyrészt az általa irányított válogatott 3–1-re megnyerte utolsó csoportmeccsét, másrészt a B jelzésű kvartettből elsőként lépett tovább, harmadrészt pedig őt is mosolyogva, a homlokára egy hatalmas puszit lehelve fogadta kedves neje.
Kedden aztán már a komoly arcát mutatta a szakvezető, midőn elmerült a mérkőzés részletes elemzésében. Rutinos edző módjára elsősorban dicsérte tanítványait, többek között kiemelve, hogy Piresék akkor sem zuhantak össze, amikor riválisuk a második félidő első húsz percében, 1–1-es állásnál felettébb heves offenzívába kezdett. "Nagy nyomás alatt voltunk, ezt el kell ismernem, büszke vagyok a játékosokra, hogy kibírták kapott gól nélkül azt az időszakot. Megjegyzem, nem kellett volna idegeskednünk, ha az első játékrészben kihasználjuk a helyzeteinket, egy nulla után legalább négy lehetőségünk volt arra, hogy növeljük az előnyünket" – jelezte Santini, hogy amíg a védekezés jelest érdemelt, addig a támadók munkájával nem igazán lehetett elégedett.
Mígnem jött Henry! Az Arsenal nagyágyúja hét perc alatt kétszer "csengetett" (a krónikáskönyveket lapozgatók kedvéért: előbb a 76.-ban, majd a 83.-ban), eldöntve ezzel a találkozó sorsát és a továbbjutást. A nemzet Thierryjének ez volt az első (két) gólja az Eb-n, persze, Párizsban is ismerik a mondást: jobb későn, mint soha… Mivel a 12-es dresszt viselő, ám a tucatjátékosok közé aligha sorolható csatár nem az a típus, aki önmagát dicséri, álljanak itt Zidane szavai: "Nagyon boldog vagyok, hogy barátom megtalálta a góllövőcipőjét, habár én nem is aggódtam különösebben amiatt, hogy Henry-találat nélkül megy le a viadal. Ellenben látom rajta, mennyire felszabadulttá tette, hogy megszakadt a rossz sorozata, úgyhogy a következő ellenfél jobb, ha felkészül rá: Thierry beindult."

Szóval, reszkessenek a legjobb nyolc közé "betörő" görögök? Ha Santini előrejelzését vesszük alapul, akkor bizony nekik anynyi. A franciák főnöke tudniillik kijelentette: az eddigi három fellépést további hárommal toldaná meg, ami ugye azt jelenti, hogy – bronzmeccs hiányában – a legszívesebben már a fináléban látná csapatát. A döntő után a Tottenham együttesét átvevő szakember ugyanakkor szerényen nyilatkozott a péntek esti csatával kapcsolatban: "Nagy kihívás elé nézünk, nem esünk abba a hibába, hogy lebecsüljük a görögöket. Miért is tennénk? Elvégre a portugálokat megverték, a spanyolokat és az oroszokat pedig megelőzték." A kapitány ettől függetlenül nem titkolta, örül, hogy a házigazdák helyett Otto Rehhagel együttesével mérkőznek. Hogy mire föl a jó hangulata, azt gyorsan megmagyarázta: "A kiírás értelmében nem csütörtökön, hanem pénteken lépünk pályára legközelebb, el sem hinnék, mennyit jelent nekünk az a plusz huszonnégy óra."
A svájciak viszont már nem foglalkoznak az órákkal (azaz dehogynem…), hiszen portugáliai látogatásuk gyorsan véget ért. Hogy mégis mosolyogva repülnek haza, annak két oka van. Egy: ha létezik tisztes búcsú, az övék az volt. Kettő: Vonlanthen személyében az Európa-bajnokságok történetének legfiatalabb gólszerzője az ő keretüket erősíti. A kolumbiai anya és svájci apa gyereke 18 esztendővel, 4 hónappal és 20 nappal a születése után vette be Barthez kapuját, elhódítva ezzel a csúcsot a múlt csütörtökön éppen a svájci Stielt mattoló, akkor 18 éves, 7 hónapos és 24 napos angol Rooneytól.
Azért valami azt súgja nekünk, hiába az Eb-rekord, az angolok most semmi pénzért sem mennének bele a Vonlanthen–Rooney cserébe… ---- Mészöly Géza örült, hogy a franciák végül biztosan megszerezték a kötelező győzelmet.
"Nem volt kifejezetten jó mérkőzés, de a francia csapat nem esett abba a hibába, mint mondjuk a spanyolok a görögök ellen, hogy esélyesként vezet, mégsem tud nyerni. Nagyon fontos volt a franciák számára az utolsó csoportmeccs, hiszen mindenképpen a csoportgyőzelemre törtek, elvégre inkább játszanak a görög csapattal, mint a házigazda portugállal. Az elején nem is volt baj, megszerezték a vezetést, ám a svájciak gólja kissé sokkolta őket, utána sokáig nem tudtak mit kezdeni az ellenféllel. Persze, nem éreztem úgy, hogy itt még baj is lehet, és kieshetnek a franciák. Ez nem is történt meg, a második félidőben a jól futballozó Henry vezérletével rúgtak még két gólt, és tökéletesen igazolták a papírformát. De dicsérhetem a svájciakat is, akik egészen a hajráig megnehezítették ellenfelük dolgát, és ha még bátrabban mernek futballozni, meglepetést is szerezhettek volna. Itt vagyok most néhány napig Franciaországban, de szó sincs arról, hogy az emberek hatalmas ünneplésbe kezdtek volna a győzelem után. A sikerekhez mindenki hozzászokott, majd a legjobb négy között lesz izgalmas a torna. Remélem, eljutnak odáig a franciák, szerintem a görögök ellen esélyesként lépnek pályára, és ha a Zidane, Henry, Trezeguet hármas megint a jobbik formáját mutatja, akkor nem lehet gond." ---- Nyeretlenek maradtak

A svájci válogatottnak hatodik nekifutásra sem sikerült megszereznie az első Európa-bajnoki győzelmét. A gárda az 1996-os tornán az Anglia elleni döntetlent követően Hollandiától és Skóciától is kikapott, az idén pedig a Horvátország elleni remit követően Anglia, valamint Franciaország előtt hajtott fejet. Stéphane Chapuisat is bosszankodhat, mert hiába szerzett 21 gólt is a nemzeti csapatban, kontinensbajnokságon képtelen volt a kapuba találni.