A harmadik nagy meccs

A két válogatott emberei különböző nézőpontból közelítenek a derbihez: van, aki a négy évvel ezelőtti fergeteges meccset veszi alapul, és van, aki az 1966-os világbajnoki elődöntőt. Tán nem meglepő: a két vélemény ellentétes oldalról származik… Van olyan nézet is, amely leegyszerűsíti az összecsapást: a házigazdák a feltalálók ellen.
A németalföldi tornán talán a legemlékezetesebb találkozót játszotta a két csapat. Az angolok bő negyedóra alatt rúgtak kettőt (Scholes, McManaman), aztán Figo bombagólja és Joao Pinto fejese után sokáig gyűrték egymást, mígnem Nuno Gomes mindenkit lebirkózott, és a hálóba lőtt. Ezzel nyertek a portugálok 3–2-re. A mostani csapat hátvédje, Nuno Valente is a 2000-es meccset említi élményként, ami nem csoda, tekintve a végeredményt és az előzményeket. "A tévében néztem a Portugália számára hatalmas győzelmet hozó meccset. Nagyon büszke voltam. Az nagyon erős csoport volt, és Portugália megelőzte Angliát! Az angolok ezen a tornán is nagyon jók, és vannak kivételes játékosaik, most például Rooney. De mi sem vagyunk gyengék, és két mérkőzés óta nem kaptunk gólt. Érdekes összecsapás lesz. A lényeg, hogy a saját játékunkat játsszuk, és nem szabad elvesznünk a részletekben. Az angolokat csapatként kell kezelnünk, nem egyénenként" – vélekedik Nuno Valente.

A túloldal képviselőinek arcára érthetően nem csalt mosolyt a legutóbbi ütközet emléke, annál inkább az 1966-os világbajnokság elődöntője, amelyből az angolok mentek tovább. A portugálok is tudnak azonban pozitívumot említeni: Eusébio azon a tornán kilenc gólt szerzett, sőt, az angoloknak is lőtt egyet kései tizenegyesből – azóta is hihetetlen megbecsülés övezi Angliában. Azon a napon mégis a portugálok estek ki, a mozambiki születésű csatárzseni elsírta magát, és a mezével törölgette a könnyeit. "Európában csak egy, Peléhez hasonlatos futballista van, Eusébio" – írta egy brit újságíró, Brian Glanville.
A most esedékes derbiről az emlegetett hős is véleményt alkotott: "A portugál csapat kiváló játékosokból áll, és ne feledjük, ők vannak otthon. Illetve, itthon – mosolygott Eusébio. – A játékosaink mindent ki fognak adni magukból, és úgy érzem, eljött a mi időnk!"