Advocaatot senki sem érti

A hollandok meg pillanatok alatt egyesültek a lefújás után – és Dick Advocaat szövetségi kapitányban találták meg a bűnbakot.
A cseh játékosok érthetően emelkedett hangulatban elegyedtek szóba szinte bárkivel, aki a derbiről faggatta őket. Ez nem is csoda, hiszen az Európa-bajnokságok történetének egyik legjobb meccsét nyerték meg – mély gödörből kimászva. Talán azért is alakult így a derbi, mert amíg a hollandok mestere gyatrán cserélt, addig Karel Brückner jókat húzott.
"Advocaat jó edző és jó ember is. Egyszer azt mondta nekem, hogy én olyan ember vagyok, aki sosem változtat a felfogásán. Lehet, hogy igaza volt, de most megbocsátok neki ezért a megállapításért. Ezen a meccsen sokkal könnyebb volt gólt szerezni, mint a lettek ellen, mert a hollandok nyíltan játszottak. A végeredmény mondjuk hét hét is lehetett volna. Mindkét mérkőzés menetébe sokszor nyúltam bele, és azt hiszem, nyugodtan leírhatják, hogy a győzelmek ennek köszönthetőek" – mondta a cseh szakvezető. A Robbennel szemben csak szenvedő Grygera helyett ugyanis hamar behozta Smicert, és az abszolút támadó felfogás gyümölcsözött később. Csakúgy, mint a lettek ellen: az akkor becserélt Heinz ugyanis győztes gólt szerzett.

A csapatkapitány Nedved is a kispadon született príma döntéseket méltatta. "Brückner a tizenkettedik emberünk! A mi játékunk nagyon egyszerű: kimegyünk a pályára, és végrehajtjuk, amit ő kitalál. Az elejét megint sikerült átaludnunk, de aztán csak felkeltünk a padlóról. Viszont még semmit sem nyertünk, a továbbjutás csak az első lépcsőfok. Ezúton a drukkereinknek is szeretnék köszönetet mondani a szenzációs biztatásért. Ha Brückner a tizenkettedik emberünk, akkor a szurkolótábor a tizenharmadik!" – áradozott a meccs emberének választott aranylabdás.
A túloldalon uralkodó állapotokra ellenben talán a "káosz" a megfelelő minősítés, akár a találkozó végére vonatkozóan is. Leginkább a cserék tűntek érdekesnek, kezdve Robben lehívásával, aki zseniálisan futballozott. Persze, Dick Advocaat erre is talált magyarázatot. "Arjent azért hoztam le, mert az elmúlt három hónapban alig játszott, nem akartam, hogy rögtön kilencven percet végigrohanjon. Emellett pedig Galásek és Nedved túl nagy területen alkothatott, ezért küldtem be Bosveltet – egyébként akkor még kettő egyre vezettünk. Most mindenki az én döntéseimről beszél, amelyek tényleg nem jöttek be. Az viszont miért nem téma, hány helyzetet hagytak ki a játékosaim? Még Robben nélkül is volt négy vagy öt tiszta gólheyzetünk. A cserék az én hatáskörömbe tartoznak, így a felelősség is az enyém. Mindegy, meg kell vernünk a letteket, és bízni abban, hogy a csehek teljesítik a kötelességüket" – hangzott a kapitány elemzése. A lecserélt Robben csak annyit jegyzett meg: "Iszonyatosan csalódott vagyok. Jobban szerettem volna a pályán maradni, mert jól éreztem magam, de a döntés az edzőé, és a játékosnak ezt el kell fogadnia".
Az első mérkőzéshez hasonlóan most is betaláló Ruud van Nistelrooy is romokban hevert. "Két góllal vezettünk, amikor védő helyett egy cseh középpályás állt be. Ezután képtelenek voltunk elkapni a ritmust, és az egész meccs kicsúszott a kezünkből. Most ötször jobban játszottunk, mint a németek ellen. Nem értem, miként hagyhattuk, hogy így kárba vesszen a munkánk. A második félidőben nagy nyomás alatt játszottunk, és semmire sem volt esélyünk elöl" – mondta a manchesteri gólgyáros.
Nem a sajtónak adott szomorkás nyilatkozatok jelentették a holland játékosok elégedetlenségének csúcsát, állítólag a másnapi edzésen ők maguk szegezték a kérdést a kapitánynak: "Ugyan miért cserélte le Robbent?". A kapitány erre a fentebb már idézett monológot adta elő még egyszer. Megnyugtatnia viszont aligha sikerült bárkit is.

Az ötödik nagy feltámadás

Az Európa-bajnokságok történetében ötödször fordult elő, hogy egy csapat kétgólos hátrányból nyerni tudott. Az első ilyen bravúrt Jugoszlávia hajtotta végre, amely az 1960-as elődöntőben 1:3-ról és 2:4-ről felállva verte meg 5:4-re Franciaországot. Legközelebb a "plávik" voltak a szenvedő felek, miután 1976-ban 2–0-ról bukták el – hosszabbítás után – 2–4-re az NSZK elleni elődöntőt. Húsz éve Dánia nyert 3–2-re 0–2 után Belgium ellen, míg négy esztendeje Portugália verte meg ugyanilyen körülmények között Angliát. ---- S ---- A