<kep2>Görög dráma helyett víg játék

A nyitó meccsen megjelent csaknem ötvenezer nézőre ugyanis komplett hadsereg, húszezer rendőr vigyázott – igaz, esetünkben nem a pofonoktól félt a hatóság (majd fél azoktól is, ha sörözni kezdenek az angolok…), hanem a terrortámadástól, és a hírek szerint néhány igencsak súlyos arcú egyént sikerült is rabláncra fűzni. Szerencsére így a megnyitóünnepséget és magát az első derbit, a portugál–görög találkozót semmilyen rendkívüli esemény sem zavarta meg, úgyhogy joggal bízhatunk abban, így lesz a továbbiakban is.

Már az elején meglepték a hazaiakat

Ha az egy főre jutó pofonok aránya nem is, a nyakban lógó portugál sálaké legalább három volt, hiszen ezen a napon az egész stadion, sőt túlzás nélkül az egész ország zöldben és pirosban pompázott. Luis Figo például azt mondta, számára ez lesz az utolsó nagy torna, márpedig búcsúzóul, hazai pályán, sérültek nélkül, csak illene végigverni Európát. A görögök kevésbé fogadkoztak: Otto Rehhagel örült is annak, hogy nem nyomja őket a tét, a német szakember csupán annyit jegyzett meg, az is hatalmas fegyvertény, hogy a válogatott itt lehet Portugáliában, és ha pluszban sikerül szereznie egy-két pontot vagy gólt, elégedetten mehetnek haza.
Az altatás tökéletesen bejött, tíz perc alatt megállapíthattuk, olyan csapatrész, mint portugál védelem, egyszerűen nem létezik. A kék-fehérek már 50 másodperc elteltével vezethettek volna, ám akkor Hariszteasz közelről akkora lyukat rúgott, amilyenért még nálunk is megmosolygják az embert. Sokáig azért nem ünnepelhetett Portugália a középkezdés elmaradása miatt, hiszen Paulo Ferreira csodás labdával indította Karaguniszt, aki becserkészte a jobb alsót, és máris vezettek a vendégek – csekély 24 évet kellett várni a kontinensviadalok második görög góljára…
Lett is nagy csend a portói stadionban, nem ilyen nyitányra számítottak a hazaiak – pedig buzgón böngészgethették volna a korábbi nagy világversenyek nyitó meccseit, amelyeken az esélyesebb együttesek mindig alaposan megszenvedtek. Szenvedtek a portugálok is, hiszen az egész félidőben nem tudtak egyetlen gólhelyzetet sem összehozni.

---- Igaz, jókora mezőnyfölényben játszottak (a labdabirtoklás százalékos aránya 63:37 volt a javukra), de a széleken képtelenek voltak a masszívnak tűnő hellének mögé kerülni, átlövéseik pedig igen gyatrák voltak. Azt hittük, ezek a gyengécske portugál támadások még Rehhagelt sem képesek feldühíteni, mire a mester egy alkalommal olyan erővel vágta földhöz kedvenc törülközőjét, hogy az majdnem visszapattant onnan. Picit jogos volt a kapitány magánszáma, elvégre a játékrész második felében túl sokat már nem mutattak emberei: a fő cél az volt, hogy kapujuktól tartsák távol a labdát, és ha lehet, kontrázzanak egyet-kettőt, ám a magához tért portugál hátvédsor az ilyen elvetélt kísérleteket könnyedén meghiúsította.
Helyzet sem itt, sem ott, úgyhogy nem lehettünk kifejezetten elragadtatva a nyitó meccstől, legfeljebb Collina sporttárs enyhén szólva ronda felsőjét látva utálkozhattunk egy sort. Kész szerencse, hogy a hosszabbításban Figónak azért elsült a lába, és bár Nikopolidisz akár mellre is vehette volna a labdát, feljegyezhettünk egy történelmi tettet: a 2004-es Európa-bajnokságon a házigazda és nagy esélyes portugál csapatnak éppen 46 és fél percre volt szüksége ahhoz, hogy először kapura rúgjon.

Cristiano Ronaldo itt is, ott is megvillant

Scolari edző is úgy gondolhatta, nem ártana kissé felpörgetni a támadójátékot, mert ilyen ütemben folytatva nem biztos, hogy lesz újabb hazai helyzet, ezért kettőt cserélt a szünetben – Deco mellett pályára lépett a jokernek tekintett Cristiano Ronaldo is, aki független ítészek szerint legalább annyit tud, mint az "igazi" Ronaldo, ugyanakkor jóval soványabb nála. Cristiano nagy ügybuzgalmában sajnos védekezni is próbált, és az első értékelhető megmozdulásaként elütötte a jobb oldalon meglóduló Szeitaridiszt. Fájdalom, mindez a büntetőterületen belül történt, és Collina, valamint Baszinasz büntetett is – előbbi (kissé tán szigorúan) megítélte, utóbbi bevágta a tizenegyest. No ekkor nem bánták volna a portugálok, ha Collina bíráskodás helyett inkább Gollam szerepét vállalja el a Gyűrűk urában…
Ronaldo ezzel egy időre meg is tette a magáét, érdemben már csak egyszer avatkozott játékba, amikor a 93. percben a hálóba fejelte a portugálok szépítő gólját. A nézők ekkor már fütyültek, ezután is, hiszen az egyenlítésre nem volt esély és idő.
Az Eb-n először diadalmaskodó görögök biztos győzelmet arattak, és máris esélyesek a továbbjutásra. Rehhagel mester kezdhet megijedni: immár számolnak a csapatával… ---- 1. perc: Az első perc kis híján meghozta az első gólt: Vrizasz a bal oldalról gurított középre, ám a kaputól hat méterre álló Hariszteasz a labda helyett a levegőbe rúgott.
7. perc: Paulo Ferreira könyvelhette el a 2004-es Európa-bajnokság első gólpasszát, igaz, ettől aligha lett boldog. Történt ugyanis, hogy a házigazdák védője addig ügyetlenkedett hátul, amíg a riválist erősítő Karaguniszt játékba nem hozta. A görögök középpályása köszönte szépen a labdát, tolt rajta néhányat, majd 22 méterről jobbal Ricardo kapujának jobb alsó sarkába bombázott.
0–1
41. perc: Ha Karagunisznak ment, nekem is bejöhet – gondolta Maniche, és 22 méterről kapura lőtt. Pillanatokkal később viszont megállapíthattuk: nem kapura, hanem fölé…
45. perc: Nem sokat, csak 45 percet kellett várni az első olyan hazai próbálkozásra, amely valóban kapura ment: Figo 25 méterről szabadrúgásból lőtt, Nikopolidisz úgy ölelte magához a labdát, mintha a felesége volna…
52. perc: Hát… Hariszteasz passzával Szeitaridisz tört be a portugál 16-oson belülre, tolt egyet a labdán, majd elesett – Collina szerint azért, mert Ronaldo faultolta, így a bíró büntetőt ítélt. Baszinasz aztán megmutatta, hogyan kell jól rúgni a 11-est: jobbal a jobbra dőlő Ricardót alaposan becsapva a bal felső sarokba lőtt.
0–2
79. perc: Villantak egyet a gyengécske portugálok: Deco egy cselt követően került kecsegtető helyzetbe, ám a balösszekötő helyéről, 14 méterről ballal kicsivel fölé bombázott.
86. perc: Nuno Gomes 18 méterről, ballal laposan lőtt kapura, csakhogy Nikopolidisz bizonyította, miért ő a görög válogatott első számú kapusa: nagy bravúrral tolta szögletre a bal alsó sarokba tartó labdát.
93. perc: A szépítő gólra azért futotta még a portugálok erejéből: Figo szögletrúgását követően Cristiano Ronaldo középről, hét méterről fejelt a görög kapu bal oldalába.
1–2 ---- Az biztos, hogy sok – főleg portugál – játékos neve felvetődött a szurkolók körében, amikor azon morfondíroztak, ki lövi az Eb első gólját. De hogy Jorgosz Karaguniszt nem sokan vették számításba, az biztos. Ennek ellenére az Inter középpályása lőtt először a hálóba – nem is volt csúnya találat.
Karagunisz 1977. március 6-án született, első proficsapata pedig az ország egyik legnépszerűbb egyesülete, a Panathinaikosz volt. Az áttörés azonban csak másodjára sikerült neki – közben járt az Alpha Ethnikinél is – akkor azonban igencsak: 2001–2002-ben a Pana mind a tizenkét BL-meccsén játszott.
Ezután csak idő kérdése volt, hogy igazi nagycsapathoz szerződjön, ami sikerült is: Georgatosz után ő lett az olasz Inter második görög játékosa. Az Internél szokásos játékospolitikának azonban ő is áldozatául esett – az első idényében csak a kispadot koptatta, de ez a gól igazi mestermunka volt.