Franciaországba tért haza

1980, Olaszország

Jöttek a rettegett angolok. No nem a futballistáktól (bár az 1978-ban, illetve 1979-ben is a földrész legjobbjának választott Kevin Keegan és bandája igazán tudta, hogyan kell bánni a labdával) állt égnek az olaszok bezselézett haja, hanem a szurkolóktól. Más szóval: a huligánoktól. Naná, hogy már az első fellépésükön kitettek magukért, az angol–belgán csak könnygáz bevetésével tudták megfékezni a felbőszült csordát. A csendőrök közbelépése amúgy a pályán történtekre is kihatott: az első félidő még véget sem ért, amikor a könnyező és krákogó labdarúgókat az öltözőbe parancsolta a találkozó bírája…
Hogy a játékról is essék szó: ez volt az első kontinensbajnokság, amelynek végső küzdelmeiben nyolc csapat vett részt, a két, természetesen négyes csoportból az első helyezettek vívták ki a jogot a fináléban való szereplésre. Innen Belgium, onnan az NSZK jutott a döntőbe, és Horst Hrubesch, valamint René Vandereycken gólváltása után egészen a 88. percig úgy tetszett, hogy legfeljebb a hosszabbításban dől el a győztest megillető aranykollekció sorsa. Egyedül a fáradhatatlan Hrubesch gondolta másképp: szép, és ami még fontosabb, a hálóban kikötő fejesével szó szerint rábólintott a nyugatnémetek második Eb-diadalára.
A viadal gólkirálya amúgy Klaus Allofs lett a maga három találatával, de ne csodálkozzunk, hogy a derék Horstot ünnepelte az egész NSZK. És a fél NDK…

A végeredmény
1. NSZK
2. Belgium
3. Csehszlovákia ---- Rossz útra tértek az angolok: miután a selejtezőben alulmaradtak Dániával szemben, az Európa-bajnokság idején Dél-Amerikában túráztak… Speciel nem csupán a szigetországi tizenegy hiányzott sokaknak a tornáról, hanem Olaszország legjobbjai is: a két évvel korábban még világbajnokságot nyerő alakulat nyolc kvalifikációs öszszecsapásából mindössze egyet abszolvált sikerrel, így pedig nehéz továbbjutni…
Ami azt illeti, a spanyolok is sokáig játszottak honfitársaik idegeivel: utolsó selejtezőmecscsüknek úgy vágtak neki, hogy tisztában voltak vele, kizárólag abban az esetben lesz jelenésük az Eb-n, ha 11 góllal verik Máltát. Hogy mi lett a vége? 12–1, holott volt 1–1 is…
Az alaposan belelendült hispánok a gallok földjén is úgy törtek előre, mint a vöröstől bedühödt bikák, egészen a döntőig kitartott a lendületük. Ott aztán beleszaladtak a házigazdák kardjába, igaz, ki tudja, ki vihette volna haza a serleget, ha Michel Platini szabadrúgását nem védi be Arconada… A franciák biztos, ami biztos alapon azért megduplázták előnyüket, így a Parc des Princes-ben, azaz a Hercegek Parkjában koronázták őket királlyá. A jogar természetesen az összesen kilenc gólig jutó Platinit illette – meglehet, ha John Lennon és Paul McCartney nem 1965-ben, hanem 1984-ben komponálta volna meg egyik remekművét a sok közül, akkor a slágerlistákat a Michelle helyett a Michel vezette volna…

A végeredmény
1. Franciaország
2. Spanyolország
3. Dánia, Portugália ---- Ha 1976 és Panenka, akkor 1988 és Marco van Basten.
Bármily fura, de a támadó a kispadon ülve nézte végig Hollandia első mérkőzésének nagy részét, a szakértők szerint az akkor még Német Szövetségi Köztársaságként ismert országba sötét lóként érkező oranje ki is kapott a Szovjetuniótól. Az angolok ellen már a kezdő tizenegyben találta magát a csatár, és sebtiben bizonyította: nincs gond, ha Van Basten… A 3–1-es győzelemből három góllal vette ki a részét, ennél többet aligha tehetett volna a sikerért.

Az elődöntőben ott folytatta, ahol a britek ellen abbahagyta: a németek ellen, 1–1-nél, a 88. percben vitte be a továbbjutást érő találatot. Majd következett a nagy finálé, a szovjetek elleni "visszavágó". Gullit egy fejessel juttatta előnyhöz az övéit, majd jött Van Basten, és Mühren beadását követően – hízelegjünk magunknak: Csikar-szögből – úgy bombázott kapásból a kapuba, hogy az egyébként hatalmas bravúrokra képes Daszajev a kezét sem tudta felemelni. Illetve: felemelte, de megadóan…
Láthatják, megkíséreltük leírni az Európa-bajnokságok történetének egyik legszebb találatát – holott az leírhatatlan.

A végeredmény
1. Hollandia
2. Szovjetunió
3. NSZK, Olaszország ---- Történelmi meccs volt az a június 12-i derbi, annyi szent: a Független Államok Közössége játszott Németországgal (hej, régen Szovjetunió–NSZK lett volna a párosítás). Az 1–1-es végeredmény mellett a históriáskönyvekbe kívánkozik az is, hogy a "balkáni állapotok" miatt az Eb-részvételt kiharcoló Jugoszlávia nem kapott rajtengedélyt a svédországi megméretésen. A plávik helyett a dánok ugrottak be, a rossz nyelvek szerint egyes futballisták a tengerparti lábtengópartijukat szakították félbe, hogy a napsütötte délről a hűvös északra repüljenek. Eleinte a helyszínen is úgy tűnt, szabadságon vannak: első két találkozójukon egy pontot gyűjtöttek, így a harmadik, a franciák elleni mérkőzésükre – ha már Dánia – a "lenni vagy nem lenni" jelszóval futottak ki a gyepre. A képlet egyszerű volt ugyanis, ha nem nyernek, máris felhasználhatják a retúrjegyüket.
Nyertek. Először, majd másodszor (a hollandok elleni elődöntőben büntetőkkel), aztán harmadszor (2–0 Németországgal szemben). A harmadik ugyebár sokat ért, a ’88-as kontinenstornáról három vereség után hazakullogó, Michel Laudrupot nélkülöző, dinamitoknak becézett dánok bankot robbantottak: az UEFA által Svédországba telepített összes aranyat elvitték.
Majd, mint akik jól végezték dolgukat, visszamentek nyaralni.

A végeredmény
1. Dánia
2. Németország
3. Hollandia, Svédország ---- "Football’s coming home", vagyis "A futball hazatér" – fakadt dalra az immár 16 válogatottat vendégül látó Anglia, és a szigetország polgárai valóban nótás kedvükben voltak: hitték, remélték, hogy 1966 után ismét otthon tarthatják a legjobb együttesnek járó trófeát (vb, Eb, ez esetben egyre megy). A pályán kívül Terry Venables, a gyepen Paul Gascoigne irányította házigazda nem is startolt rosszul: csoportjából – többek közt a hollandokat 4–1-re leigázva – könnyedén lépett tovább, s a negyeddöntőben sem jelentett gondot a spanyolok kiütése. Na jó, azért az nem ment olyan egyszerűen, hiszen csak a tizenegyesek döntöttek. Csakúgy, mint a legjobb négy között, itt azonban jobban rúgták a büntetőket a németek, így tovaszálltak az éppen három évtizede szőtt álmok. A kiesés okozta sokkból leghamarabb a huligánok álltak talpra: a "búcsúesten" akkora pusztítást végeztek Angliában, mint anno a normannok…
A finálét követően mégis mosolygott a királynő: gyanítjuk, príma udvari neveltetésének köszönhető, hogy a cseheket aranygóllal felülmúló németeknek kedvesen gratulált. Tegyük hozzá, a győztesek Petr Kouba kezét szorongathatták volna, hiszen a rivális kapusa egy jókora potyával tett pontot a torna végére.
Csehországban pedig meghonosodott az új kártyajáték: a Fekete Petr.

A végeredmény
1. Németország
2. Csehország
3. Anglia, Franciaország ---- Nem azért, mert addig egyedül nem ment, de négy éve már közös rendezésű Európa-bajnokság zajlott: Belgium és Hollandia fogadta a kontinens elitjét. Amíg a franciák "krémesen" (3–0 Dánia ellen), addig a portugálok rémesen kezdtek: 20 perc sem telt el a nyitó meccsükből, amikor az eredményjelző már Anglia 2–0-s vezetését hirdette. Kész szerencse, hogy 70 perc még hátra volt, így maradt idejük arra, hogy Figo vezérletével fordítsanak. Noha lehetetlennek tetszett, de a Keegan-gárdát is überelték: az Eb-n debütáló Szlovénia háromgólos előnyt adott le emberfórban Jugoszlávia ellenében, nem meglepő, hogy a csoportmeccsek nemcsak a kezdetet, hanem a végét jelentették Zahovicsék álmainak.
Az viszont egyenesen rémálom volt, ahogy a portugálok kiestek: az elődöntő hosszabbításában Abel Xavier saját 16-osán belül "kezelte le" a labdát, s a bíró máig vitatott ítéletét követően már csak Zidane-on múlott, hogy a franciák a fináléban folytathatják-e.

Mivel Zizou nem az az izgulós típus, ott folytatták, s amikor abbahagyták, az Európa-bajnoki címük okán ugrálhattak egymás nyakába: aranygóllal verték 2–1-re Olaszországot. Persze ha nincs Wiltordnak a rendes játékidő ráadásában szerzett egyenlítő találata, akkor most nem azzal fejezhetnénk be a 40 esztendőt átölelő utazásunkat, hogy Trezeguet lövése azt jelentette, a gallok vihetik haza a Delaunay-kupát.
Haza, Franciaországba.


A végeredmény
1. Franciaország
2. Olaszország
3. Hollandia, Portugália