Bravúrok nyomában

Húsz év telt el azóta, hogy a dánok nyolcvanas évekbeli nagycsapata bejutott az Európa-bajnokság elődöntőjébe, s csak hajszállal – tizenegyesekkel – maradt le a fináléról. És tizenkét év telt el azóta, hogy az előzőnél kevesebbre taksált, de jó erőkből álló együttesük általános megdöbbenésre megnyerte az Eb-t. Persze nem valószínű, hogy a jelenlegi válogatott az immár 16-os mezőnyben képes volna megismételni bármelyik bravúrt, mert hiányoznak belőle a Brian és Michael Laudrupok, a Schmeichelek, nem is szólva a Simonsenekről és Lerbykről.
Azért ne feledjük, ez a társaság két éve továbbjutott a vb egyik "halálcsoportjából". Önmagában a Távol-Keleten elért eredmény is elegendő volna már ahhoz, hogy ne legyintsünk Morten Olsen tanítványaira, de azt is érdemes végiggondolni, hogyan harcolták ki az Európa-bajnoki részvételt. A selejtezőcsoportbeli mérkőzéseik felén nem kaptak gólt, ellenben Romániának ötöt lőttek idegenben, aminél jobb referencia nem is kell. Mindössze egyszer szenvedtek vereséget – igaz, otthon, Bosznia-Hercegovinától. Az a meccs, bármilyen furcsán hangzik, sokat segített a gárdának. A közvélemény és saját kapitányuk által egybehangzóan szidott játékosok összekapták magukat, koncentráltak, és legközelebb megverték a norvégokat, ami talán a legfontosabb lépés volt a végső siker felé vezető úton.
Azóta persze Dániában sem csupa móka és kacagás az élet, a felkészülés ugyanúgy döcögött, mint bármely más, kulcsjátékosait a kelleténél gyakrabban nélkülözni kényszerülő csapat esetében. Az év első harmadában megvívott (tehát nem a közvetlen Eb-felkészülés alatt játszott észtek és horvátok elleni meccsen) három összecsapás során két gólt sikerült termelni, ezért érthető, hogy megszólaltak a helyi vészmadarak. Noha Niclas Jensen, védő lévén, nem kifejezetten kompetens a témában, a maga részéről igyekezett megnyugtatni honfitársait. "A kevés gólt leginkább a balszerencsének tudhatjuk be. Az a lényeg, hogy sok helyzetet alakítunk ki. Bízom benne, hogy a csatáraink, amikor igazán kell a gól, akkor már nem fognak hibázni" – indokolta derűlátását.

Lássuk, a balszerencse elillanása mellett kikben bízhatnak a derék dánok. A kapuban Thomas Sörensen, az Aston Villa hálóőre áll, ha nem is feledtetve Peter Schmeichelt, de legalábbis az ő méltó utódjaként. A védelem közepén alaphelyzetben Martin Laursen és Rene Henriksen az úr, míg a széleken Thomas Helveg, valamint az imént idézett Niclas Jensen szaladgál. Ôk azonban keveset foglalkoznak a támadásokkal, hiszen rendelkezésre áll nem is kettő, de mindjárt három szélső, jelesül Jesper Grönkjaer, Martin Jörgensen és Dennis Rommedahl – akik szinte egyforma eséllyel pályáznak a kezdőbe kerülésre.
A középpályán Morten Wieghorst sérülését követően Thomas Gravesen igyekszik betölteni a két évvel ezelőtt visszavonult fáradhatatlan "fűnyíró", Stig Töfting után támadt űrt. A kreativitást többen is képviselhetik, így például a 24 éves Daniel Jensen, aki a Murciában hívta fel magára a figyelmet. S végül ott van elöl Jon Dahl Tomasson, esetleg Ebbe Sand is, bár ő nem zárt valami fényes szezont.
Ez persze másokra is igaz… Hogy mást ne mondjunk, Helveg (Internazionale), Laursen (Milan) és Henriksen (Panathinaikosz) saját klubjában nem számított nélkülözhetetlennek, utóbbit ráadásul azzal is támadják, hogy lassú. "Nehéz lenyelni, hogy egyesek Renét teknősnek nevezik, meg hasonló szellemességeket engednek meg maguknak. Az emberek csak a hibákat emelik ki, a jó dolgokat azonnal elfelejtik" – vette védelmébe a 34 éves csapatkapitányt Olsen mester. Ettől függetlenül ő sem tagadja, nem véletlenül hívta be az Udinese tehetséges bekkjét, Per Kroldrupot.
A korral lehet viccelődni, de az kétségtelen, hogy a dánok elég tapasztalt kerettel utaznak Portugáliába: 14-en ott voltak a tavalyelőtti világbajnokságon is. Nem rossz előjel. ----