Monaco után mindenki arra volt kíváncsi, vajon Michael Schumacher tartósan kénytelen megbarátkozni a vereséggel, vagy kettőzött erővel és bizonyítási vággyal mutatja meg a többieknek, hogy ki az úr a Formula-1-ben. Nos, ez utóbbi teljesedett be, méghozzá az utolsó betűig: Schumacher győzelméhez a futam során kétség sem fért.
Michael Schumacher megmutatta
Michael Schumacher megmutatta
Michael Schumacher megmutatta
Michael Schumacher megmutatta
A rajt előtt még sokan abban bíztak, hogy Schumacher mögött Szato, Trulli és Button személyében a legjobb rajtolók várják, hogy a hatszoros világbajnok elől megkaparintsák az első kanyart, ám csalódniuk kellett. Egyedül a harmadik helyről induló Monaco-király volt képes nyomást gyakorolni a németre, de az szabályosan zárta az ívet, és mivel közben Szato is megérkezett Trulli kénytelen volt beletörődni a harmadik helybe. Mögöttük a Williams-BMW-k a Toyoták szendvicsébe kerültek, és mivel a vészfékező Juan Pablo Montoya jobbján Olivier Panis "esett be“ a kanyarba, a kolumbiai nem tudott hova menekülni és egyenesen nekicsúszott csapattársának. Ralf pedig a tőle balra helyezkedő Cristiano da Mattát találta el, aminek következtében mindketten kiestek a versenyből. Montoya pedig az első szárnyának cseréje után utolsóként tért vissza. A második helyért harcoló Trulli még az első körben összekoccant Szatóval, de némi pozícióvesztés után mindketten folytathatták a versenyt. Az élen Michael Schumacher közben körönként két másodperccel jobb időt autózva növelte a távolságot a Räikkönen, Alonso, Szato, Barrichello, Button, Trulli hatos előtt, és a nyolcadik körben elsőként hajtott a boxba tankolni. Ekkor sokan gondolhatták, hogy lám, ezért volt annyira gyors az edzésen, hiszen szinte üres tankkal versenyzett. Nem volt idő azonban az elmélet megvitatására, hiszen szinte azonnal szertefoszlott: egy körrel később ugyanis Räikkönen, Alonso, majd Trulli, Szato, és Button is kiállt. Mivel Barrichello csak a 15. körben tette meg ugyanezt, világossá vált, amit már az edzés után is sejteni lehetett: a két Ferrari teljesen más taktikát választott és a brazil versenyző csak kétszer fog kiállni. Ezzel szépen el is dőlt a verseny, a két McLaren menetrendszerűen kiesett, látványos füstfelhő kíséretében, a többiek pedig némi kivétellel megbékéltek helyezéseikkel. Egyedüli izgalmat Szato Takuma okozott, aki nem törődött bele a harmadik helyébe, és a 45. körben a célegyenes végén kifékezte Barrichellót, ám a manővert kissé elszámította és mivel Rubens sem hagyta magát, a japán hiába érezte magát egy pillanatig a második helyen, első vezetőszárny hiányában a szerelők kaptak újabb munkát. Mint kiderült feleslegesen: néhány körrel később a Honda motor ugyanis a monacóbeli és a Mercedesekhez hasonló tüneteket produkálva kilehelte lelkét. Tegyük hozzá, a japán pilóta remek versenyt vívott, és a balesetért sem terheli kizárólagos felelősség, tipikus versenybalesetről lévén szó. Nem mellesleg, emlékeztetett bennünket, hogy éppen egy autóversenyt kísérünk figyelemmel.
Végül Michael Schumacher Monaco után helyreállította a rendet és megszerezte 76. futamgyőzelmét. A Ferrari pedig bebizonyította, hogy két, eltérő taktikával is le tudnak győzni mindenkit. A dobogóra idén már sokadszorra a rendkívül kiegyensúlyozott Jenson Button állhatott fel, Jarno Trullinak ezúttal meg kellett elégednie a negyedik hellyel, de ez így is eggyel jobb, mint az ügyeletes szupertehetség, Fernando Alonso eredménye. A 19. helyről rajtoló, két kiállást megkockáztató Giancarlo Fisichella hatodik helye szenzációs. Bebizonyította, hogy a monacói hatalmas balesete nem vetette vissza az elszántságát, hogy jövőre egy élcsapathoz szerződjön. Mark Webber szerzett két pontot a Jaguarnak, a rajtnál szerencsésebb williamses, Juan Pablo Montoya pedig bejött az utolsó pontszerző helyre. Baumgartner Zsolt nyugodt versenyt futott, és 3 kör hátránnyal utolsóként a célba értek közül intették le. Csapattársa Gianmaria Bruni 22,3 másodperccel ért be hamarabb, de a versenyben kettejük közül Zsolt futotta a jobb időt, mégpedig majdnem egy másodperccel. Sajnos azonban ezt teljesítményt nem tudta kiegyensúlyozottan hozni, így nem sikerült elérni fő célját, azaz megverni Brunit. Ezt nagyrészt persze annak "köszönheti", hogy a lekörözések miatt nem autózhatta a saját ritmusát. Igaz, ezzel Bruni sem volt másképp... ---- A ---- 1