Négyévente lefokozva – csak teszteltek Madridban

Ennek ugyanis az Európa-bajnokság itta meg a levét, pontosabban minden második kontinensbajnokság. Éppen az, amelyik az olimpia évére esik (a vb elkerüli a játékokat). Ne kerteljünk, egy polccal lejjebb kerültek az olimpiával ütköző Eb-k. Két éve Berlin világcsúcsokat hozott, pezsgést, klasszisteljesítményeket. Madrid – csakúgy, mint négy éve a Sydneyvel ütköző Helsinki – tesztversennyé változott.

Tavaly májusban a magyarok például az Akropolisz-kupán mérték le, hogy hol tartanak a vb-felkészülésben (Barcelona volt a cél). Most a spanyol fővárosban. Ennek a számlájára írható, hogy olykor pocsék időkkel is érmeket lehetett kapni, ennek a számlájára írható, hogy egyetlen árva Európa-rekord sem született. Nem mellékes az sem, hogy a kontinens legjobbjai közé sorolható britek kihagyták az Eb-t, a németek pedig egy-két kósza hírnököt küldtek. Talán így fordulhatott elő, hogy a férfiaknál az Eb legeredményesebb úszója – az egyéni számokat véve – egy osztrák (!), nevezetesen Markus Rogan lett.A magyar válogatott sem döntögette a csúcsokat, összesen két magyar rekordot könyvelhettünk el, ezeket Boulsevicz Beatrix úszta 100 méter pillangón, és Szepesi Nikolett 50 méter háton. Ugyanakkor a 11 tagú küldöttség előtt tényleg le a kalappal, hiszen az olimpiai felkészülés közepén – fáradtan, kevésbé rápihenve – is mindent kifacsart magából. A tizenegyből az egyéni versenyben egy kivételével mindenki döntőbe jutott, és az az egy, Zubor Attila is csupán egy századdal maradt el a 100 méter gyors fináléjától. A mérleg (két arany, egy ezüst, három bronz) fenséges, az pedig különösen, ahogyan Cseh László úszott. Ô a tesztversenyen is a világszintet hozta, 400 méter vegyesen az Európa-bajnokságok történetének legjobb idejével nyert, a fejlődése töretlen, ráadásul bónuszként 100 méter háton is aranyérmes lett. Amit pedig a végül bronzérmet nyerő vegyes váltóval produkált… Cseh külön klasszis a magyar válogatottban és Európában is.A maximumot hozta a pécsi Bodor Richárd is, 100 és 200 méter mellen, továbbá a vegyes váltóval is harmadik lett. Ô a magyar csapat meglepetésembere, bár az kétségtelen, az olimpián a mostani időeredményeivel a döntős helyért is meg kellene izzadnia. Persze, tudja ő ezt jól.
A mostani csapat még azt is elbírta – rég volt ilyen -, hogy Risztov Éva két fokozattal visszavett ezen az Eb-n. Ezüstérmet nyert 400 méter vegyesen, 200 méter pillangón viszont csak negyedik lett. Az akaratával nem volt gond, a keze-lába viszont most nem vitte úgy, mint korábban. Turi György szerint – ő Éva edzője – a gyengébb szereplés oka a felkészülésben keresendő, azzal ugyanis, hogy a 400 és a 800 méter gyorsot levették az Eb-étlapról, Risztov felkészülése is megbicsaklott. A gyors háttérbe szorult, ez pedig az állóképességén is meglátszott… Turi szerint az olimpiáig mindez korrigálható.
A többiekről szólva, láthattunk három fiatalt – Szepesi Nikolett, Boulsevicz Beatrix, Jakabos Zsuzsanna –, akik a női utánpótlás magját jelentik (Szepesi egy századra volt az éremtől), láthattunk egy motivált Kovács Ágit, akit három éve immár nem sorolhatunk az első kalapba (ettől még minden tisztelet az övé), és láthattunk több öreg harcost – Batházi, Kerékjártó, Gáspár, Zubor –, akik közül az utóbbi kettő lehet elégedett, hiszen a váltóval bronzérmet nyertek.
Kiss László szövetségi kapitány négy érmet tervezett, hat lett belőle. Mégsem maradéktalanul elégedett.
Van minek örülni, viszont azt is látni kell, sokat kell még dolgozzunk ahhoz, hogy az olimpián is elégedettek lehessünk. A 2006-os, budapesti Eb-n szereplő csapat mindenesetre kezd alakulni.
Nem mellékesen: két év múlva – a tendenciát nézve – színvonalas Európa-bajnokság lesz Budapesten. Éppen ezért boldogan kiegyeznénk a madridi éremmérleggel… ---- G ---- &