Labdarúgás

A versenyek időpontja: 2004. augusztus 11–28.Helyszín: Olimpiai Stadion, Athén (férfidöntő)Befogadóképesség: 55 000 nézőTávolsága az olimpiai falutól: 14.5 kmTovábbi sportágak: atlétikaHelyszín: Karaiszkaki-stadion, Athén (csoportmérkőzések, férfinegyeddöntő, férfielődöntő, női helyosztók)Befogadóképesség: 33 000 nézőTávolsága az olimpiai falutól: 24 kmTovábbi sportágak: –Helyszín: Pankritio-stadion, Heraklio (csoportmérkőzések, negyeddöntők, női elődöntő)Befogadóképesség: 27 000 nézőTovábbi sportágak: –Helyszín: Pampeloponnisziako-stadion, Patrasz (csoportmérkőzések, negyeddöntők, női elődöntő)Befogadóképesség: .23 588 nézőTovábbi sportágak: – Helyszín: Kaftanzoglio-stadion, Szaloniki (csoportmérkőzések, negyeddöntők, férfielődöntő, férfibronzmérkőzés)Befogadóképesség: 25 000 nézőTovábbi sportágak: –Helyszín: Panthesszaliko-stadion, Volosz (csoportmérkőzések, női negyeddöntő)Befogadóképesség: 21 000 nézőTovábbi sportágak: –A KIOSZTANDÓ ARANYÉRMEK SZÁMA2: női (augusztus 26.) és férfi (augusztus 28.)A LEBONYOLÍTÁSI FORMAA 16 férfiválogatott négy, a 10 női pedig három (1 négyes és 2 hármas) csoportban kezdi el a körmérkőzéses küzdelmeket.Férfiak. A sorsolást az utolsó kvalifikációs torna után készítik el. Eddigi résztvevők. Rendező: Görögország. Ázsia (3): Dél-Korea, Irak, Japán. Afrika (4): Ghána, Marokkó, Mali, Tunézia. Dél-Amerika (2): Argentína, Paraguay. CONCACAF-zóna (2): Costa Rica, Mexikó. Óceánia (1): Ausztrália. Európából az U21-es Eb első három helyezettje jut ki az olimpiára.Nők. A sorsolást az utolsó kvalifikációs torna után készítik el. Eddigi résztvevők. Rendező: Görögország. Európa (2): Németország, Svédország. Afrika (1): Nigéria. Dél-Amerika (1): Brazília. CONCACAF-zóna (2): Egyesült Államok, Mexikó. Óceánia (1): Ausztrália. Ázsiából az április-májusi selejtezőtorna első két helyezettje jut ki az olimpiára.A csoportokból négy-négy együttes jut be a negyeddöntőbe, attól kezdve egyenes kieséses rendszerben zajlik a torna. Több csapatsportággal ellentétben csak az első és a harmadik helyért rendeznek helyosztót. ---- A labdarúgás teljes értékű műsorszámként 1908 óta szerepel az olimpiai játékok programjában – leszámítva az 1932-es Los Angeles-i versenyt –, előtte, többek között klubcsapatok részvételével csak bemutató tornákat rendeztek (1900-ban például a brit Upton Park FC 4–0-ra verte meg a fináléban a francia UFSA együttesét). Az első "igazi" aranyérem is a futball tanítómestereié, az angoloké lett (Nagy-Britannia néven, hiszen a játékokon csak országok indulhatnak), majd megvédték a címüket, és ezzel érdemi olimpiai szereplésüket be is fejezték. Az összesített éremtáblát Magyarország vezeti, amely háromszor (1952, 1964, 1968) megnyerte a tornát, egyszer-egyszer pedig a második (1972), illetve a harmadik (1960) helyen végzett. A futballban is lemérhető, hogy az egykori keleti tömb presztízskérdésként kezelte az olimpiákat, hiszen 1952 és 1980 között más régióból érkező nemzet nem tudott az élen végezni. A nőknek az athéni mindössze a harmadik jelenésük lesz a sportágak ünnepén, Atlantában az Egyesült Államok, Sydneyben Norvégia nyert. ---- JOSÉ NASAZZI (1901. május 24.–1968. június 17.)
A húszas években világverő uruguayi válogatott nagyszerű adottságokkal (182 cm/85 kg) megáldott védője, aki előbb hazája eddigi két olimpiai bajnoki címéből (1924, 1928) vállalt tevékeny részt, majd csapatkapitányként a sportág első világbajnokságán a csúcsra vezette csapatát. A World Soccer című magazin szavazásán – a legjobb uruguayiként – beválasztották az elmúlt század legjobb 100 labdarúgója közé.

NOVÁK DEZSÔ (1939. február 3., magyar)
Minden kétséget kizáróan a legendák közé írta magát azzal, hogy három olimpián szerzett érmet, ráadásul egy bronz után két arany következett. Előbbit 1960-ban, utóbbiakat pedig négy, majd nyolc esztendővel később gyűjtötte be. A válogatottban kilenc alkalommal szerepelt jobbhátvéd legnagyobb sikerei közé tartozik még egy VVK-diadal, egy Eb-n szerzett 3. helyezés, valamint a világválogatottba 1968-ban kapott meghívó. Edzőként ő vezetett be először, s mind ez idáig utoljára, magyar csapatot a BL-be: 1995-ben a Ferencváros szerepelhetett az elitligában.

BENE FERENC (1944. december 17.)
A tokiói olimpián diadalmaskodó magyar válogatott legeredményesebb játékosa, egy olimpián nála több gólt (12) senki sem szerzett. Ugyancsak 1964-ben az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára állhatott fel. Két évvel később játszott a világbajnokságon a negyeddöntőig jutó magyar csapatban, amelynek négy találatával házi gólkirálya lett. Legnagyobb klubsikereit az Újpesti Dózsa legendás csapatával érte el.

KAZIMIERZ DEYNA (1947. október 23.–1989. szeptember 1.)
A 84-szeres lengyel A-válogatott futballista az 1972-ben arany-, 1976-ban pedig ezüstérmet szerző nemzeti tizenegynek is kulcsembere volt. A müncheni diadalmenethez gólkirályi címet jelentő kilenc góllal járult hozzá. Grzegorz Latót megelőzve sokan őt tartják minden idők legjobb lengyel futballistájának. Negyvenkét éves korában, balesetben veszítette életét. ---- Férfiak: Kamerun. Nők: Norvégia

AZ ESÉLYEK
A mezőny összetételének ismerete nélkül nehéz jósolni, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy a férfiaknál az általában erős európai csapatok mellett az afrikai és a dél-amerikai együttesek lehetnek versenyben az aranyért. Meglepetés, hogy egyelőre egyetlen olyan gárda sincs a főtáblán, amelynek van olimpiai aranyérme. A legutóbbi két győztes, Nigéria (Tunézia és Szenegál is megelőzte), valamint Kamerun (Mali) is elvérzett a selejtezőkben, így megnyílhat az út más csapatok, például az utánpótlásszinten is a világ közvetlen élvonalába tartozó, három éve U20-as vb-t nyerő Argentína előtt. A hölgyeknél az Egyesült Államok ismét favorit, mellette a világbajnok Németországra, a vb-ezüstérmes Svédországra, valamint a minden bizonnyal kijutó Kínára kell figyelni.