Dupla arany, páratlan sikerek

Íme azon futballisták névsora, akik 1924 után 1928-ban is felhőtlenül ünnepelhettek: José Leandro Andrade, Pedro Arispe, José Pedro Céa, Andrés Mazzali, José Nasazzi, Pedro Petrone, Héctor Pedro Scarone és Santos Urdinaran II. Ellenben mind közül a legsikeresebb a nevető tizenegyedik, Novák Dezső ugyanis kimagaslik a mezőnyből, hiszen az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikóvárosi aranyra 1960-ban bronzéremmel "melegített".
A korábbi remek jobbhátvéd a Vas megyei Jákon született 1939. február 3-án, s egyévnyi Postás-lét után (első igazolását a Szombathelyi Postásnál kapta) gyorsan szerződtette őt a megye elitalakulata, a Haladás VSE, 1961-ben pedig országos szinten is elismert bekk lett, midőn elcsábította őt a Ferencváros. Ötkarikás dicsőségtablóját fentebb már közöltük, ám szólni illik egyéb sikereiről is: főként az 1964-es Eb-bronzról, az egy esztendővel később begyűjtött VVK-sikerről, a világválogatottságról, a négy magyar bajnoki és az egy kupagyőzelemről.

Mellesleg: meg kell említeni, az olimpiai Guinness-rekordhoz egy döntés is szükségeltetett, amely alapján akkoriban a korábban világbajnokságon, vagy vb-selejtezőn szerepelt játékosok nem vehettek részt a játékokon. Novák az A-válogatottban kilenc alkalommal szerepelhetett, ám második vonalbeli játékosnak nem illik nevezni – főleg ilyen eredménysorral a háta mögött…
No, meg aztán edzőként is elért egyet s mást – vagy fogalmazhatunk úgy is, trénerként is sporttörténelmet írt. Igaz, a Ferencváros BL-be vezetésével csupán Magyarországon egyedülálló a teljesítménye, ám az 1995-ös bravúrt követően a mesteredzői címet is megszerezte. Az FTC-n kívül amúgy dolgozott még edzőként Dunaújvárosban, Baján, a Volánnál, az olimpiai, és az A-válogatottnál, a Haladásnál, Deutschkreutzban, valamint a szaúdi el-Ittihadnál. ---- A ---- A