Verseskötet után ultiverseny

Kezdetben vala a preparált pala, / Rajta a képek, töröttek, épek, / Égetett lapok, királyok, papok / Dámák és bubik, kígyó és kuvik / Számok és színek, kérdezed minek, / Mivel a szerencse, akár a lencse / Apad és dagad, pereg és ragad / Netalán feszül, reped és szakad, / Ahogy a kártya, ilyen a kártya – VÁR. (A játék, részlet)
Nemrégiben jelent meg Molnár Dánielnek, az egy esztendeje elhunyt kiváló rádióriporternek a verseskötete. Dani, a játékos elme nemcsak rímeket faragott, ultizni is nagyon szeretett. Hetente játszott barátaival egy hangulatos budai műintézményben, ahol halála óta is kártyáznak az egykori haverok. Ahol Dani ült, ott mécses ég. A szurkolók kedvence volt, imádták a hallgatók, hangját, a remek közvetítéseket szalagok őrzik, nevét pedig ezentúl egy viadal is megörökíti, hiszen a Magyar Ultisok Országos Egyesülete és a baráti társaság megszervezte a Molnár Dániel-emlékversenyt.

Dani, a merész játékos, sokszor kockáztatott, nagy bemondásairól volt híres. Ezért is döntöttek úgy a szervezők, hogy a tornán, az ő habitusát követve az ulti vagányabb, rizikósabb fajtáját, az egykezest játsszák.
– Daninak ez állt a legközelebb a szívéhez – mondta Kárpáti Tamás újságíró, aki az első helyen végzett. – Szeretett brahizni, nem félt a kihívásoktól, igazi, merész kártyás volt. Remek hangulatban ultiztunk, a partik közben többször eszünkbe jutott Dani. Mondogattuk is sokszor: bezzeg ha itt lenne, ő nem így csinálta volna, meg, hogy: most lenne igazán szükségünk az éles eszére. Mindenesetre büszke vagyok arra, hogy én nyertem az első Molnár Dániel-emlékversenyt, hiszen a tizenkét induló között több egykori országos ultibajnok is volt. Jövőre is győzni szeretnék!
– Boldogan fogadtuk a felkérést, s mivel az első viadal kiválóan sikerült, ezentúl minden esztendőben megtartjuk a tornát – újságolta Muzslay Róbert, az egyesület elnöke.