Sir Steven, a rekordhalmozó

Szerencsére senki sem vette komolyan a felszólítást, így a brit klasszis négy évvel később, Sydneyben mint minden idők legeredményesebb evezőse vonulhatott be a sportág történetébe.
Pedig a 14 éves Redgrave nem rögtön csodagyerekként bukkant föl az evezőspályán, hanem mint korosztályából oly sokan, egyszerűen iskolai sportként próbálta ki a lapátolást. Igaz, innentől számítva mindössze négy évre volt szüksége ahhoz, hogy az első világversenyén dobogóra állhasson, nevezetesen az 1980-as junior-vb-n, ahonnan végül egy ezüsttel távozott.

A folytatásban aztán nem volt megállás, amit számos rekord, többek között öt olimpiai és kilenc világbajnoki cím is bizonyít. Ám Redgrave nemcsak ezért vált legendává, hanem azért is, mert pályafutása utolsó két évét már súlyos cukorbetegként – olykor napi öt-hat inzulininjekcióval – evezte (és nyerte) végig.
Az is tény viszont, hogy mivel felesége, Ann, a brit evezőscsapat orvosaként ott volt valamennyi versenyhelyszínen, fölöslegesen aggódott volna bárki is a britek óriásának (193 centiméteres magasságához 105 kilogrammos súly, amelynek tetemes része izom, járul) egészségéért.

Redgrave-nek tehát már aktív korában is bőven kijutott az ünneplésből, de amikor Sydney után végleg búcsút intett az élsportnak, szó szerint elárasztották a kitüntetések. Lovagi címet kapott az angol királynőtől, év, illetve évszázad sportolója díjakat pakolhatott a már igencsak zsúfolt vitrinjébe, és díszvendégként a legkülönfélébb eseményekre kapott meghívót. Könyve pedig, amelyben őszintén vallott az evezés mellett a magánéletéről is, percek alatt ugrott az eladási listák élére.
Most, négy évvel a visszavonulása után, kevesebbet hallani Sir Steven Redgrave-ről – ez a megszólítás, ugye, kijár neki –, aminek valószínűleg a két lánya örül a leginkább. ---- A ---- A