Kovács Ági: Nem adom fel!

– És akkor az amerikai orvos azt mondta: hölgyem, lehet, hogy Lyme-kóros. Mit érzett?
– Akkor nem fogtam fel, később viszont nagyon megijedtem. Átértékeltem az életemet. Amikor egészséges az ember, nem gondol a betegségre, a fájdalomra, az elesettség érzésére. Én viszont átéltem, milyen érzés szembesülni azzal, hogy nagy baj van – mondja az Amerikában, Phoenixben tanuló és tréningező olimpiai bajnok Kovács Ágnes, aki a jövő héttől a madridi nagymedencés Európa-bajnokságon indul.
– Gyorsan tegyük hozzá: a Lyme-kórt később elvetették. De végül is mi a baj?
– Két éve, decemberben kezdődött a kálváriám. A riesai rövid pályás Eb ideje alatt megfáztam. Elmúlt. Aztán megint megfáztam. Aztán már el sem múlt… Állandóan betegeskedtem, fáradt voltam. Majd jött a szédülés, a fejfájás és a szívpanaszok. Tavasszal az indianapolisi versenyen kijöttem a vízből, és összerogytam. De azt sem fejeltem el soha, amikor elmentem Phoenixben egy alapos kivizsgálásra. Feltettek egy vérnyomásmérőt, majd az orvos kiment a szobámból. Én meg néztem a pulzusomat. És azt láttam, hogy hatvan – az a normális alapérték –, hetven, nyolcvan, aztán száz, száztíz, százhúsz… és ordítottam, hogy jöjjenek, mert nagy baj van. ---- – Szóval, mi a baj?
– Januárban már itthon találtak valamit a véremben. Egy bacilust. Azt mondják, ez lehet a bűnös. Ez gyengítette le az immunrendszeremet, ez támadta meg a tüdőmet meg a szívemet is. Három hétig antibiotikumon éltem.
– Legyőzte?
– Nem tudom.
– Akkor úgy kérdezek: most panaszmentes?
– Egyelőre igen, viszont reszketek attól, hogy mikor jön elő újra ez a gyengeség, a fejfájás, a szédülés. Nem tagadom, januárra mélypontra kerültem. Volt, hogy olyan rosszul voltam, hogy az edzésről hazatámolyogtam, de olyan is akadt, amikor egyszerűen nem tudtam bemenni az egyetemre. Inkább aludtam tovább. Tizennégy órát…
– Tényleg megfordult a fejében, hogy befejezi az úszást?
– Januárra nagyon mélyre kerültem fizikailag és lelkileg. Ültem az ágyon, és csak azt mondogattam magamban: nem érdekel semmi, csak nyerjem vissza az egészégemet. Ez az apátia egészen addig tartott, amíg szóltak, megtalálták ezt a bacilust. Tudtam, hogy nem Lyme-kór, és reményt adott, hogy talán végre véget ér ez a gyötrelem.
– Hétfőtől Madridban, az Európa-bajnokságon úszik, tehát most olyan rosszul azért nem lehet.
– Lekopogom, most jól vagyok. Azonban rendszeresen járok vérvételre, hiszen az orvosok sem tudják megmondani, hogy véget ért-e már a kálváriám, vagy csak szünetel.

– Ilyen körülmények között mit várhatunk öntől az Eb-n? Érmet? Vagy már azért is állva kellene tapsolnunk, hogy egyáltalán leúszik ötven métert ugyanabban a tempóban?
– Az úszás nagyon fontos számomra, egyfajta kapaszkodó. Természetesen azért megyek Madridba, hogy 200 méter vegyesen érmet nyerjek. Még esélyem is van rá, hiszen bár az ukrán Klocskovát nehéz lenne legyőzni, a másik nagy riválist, a szlovén Alenka Kejzart tavasszal megvertem Amerikában.
– Az athéni olimpia után befejezi?
– Nem szeretném. Miért, ön szerint ideje lenne befejeznem?
– Isten ments, tőlem addig úszik, ameddig csak akar. Más kérdés, hogy nehéz hozzászokni, hogy bár hét éven át, kis túlzással, Kovács Ági jelentette a világon a mellúszást, ott egyáltalán nem számolhatunk vele.
– Én már elfogadtam, nagy lendületet vett a női mellúszás. A sydneyi olimpián életem legjobbjával, 2:24.03-mal nyertem. Ezzel az idővel most nagy harcban lehetnék a bronzéremért. Tudomásul vettem, de ettől még Madridban is megpróbálkozom a jó szerepléssel. Más kérdés, hogy ez nem azt jelenti, hogy arany, ezüst vagy bronz.
– Persze ne is szaladjunk ennyire előre, inkább örüljünk annak, hogy jelenleg panaszmentes.
– Már kezdtem elhinni, legyőzöm a betegséget… ---- Dr. Kausz István, az úszóválogatott orvosa – a budapesti Rókus kórház orvos-igazgatója – megerősítette, Kovács Ágit Lyme-kór gyanújával vizsgálták.
"A tünetek alapján ez is felvetődött – kezdi az orvosigazgazgató. – Nos, az első vizsgálati eredmény nem erősítette meg a Lyme-kórt, viszont nem is zárta ki százszázalékosan. A legutóbbi vérvizsgálat eredménye két hét múlva lesz meg, akkor már okosabbak leszünk. Ugyanakkor én bizakodó vagyok, hiszen találtunk egy bacilust a szervezetében, amely szintén produkálhatta ezeket a tüneteket. Ez a bacilus pedig a többhetes antibiotikumos kezelés óta nem jelentkezik. Azaz van rá remény, hogy Ágnes már túl van a nehezén…"