Akinek nem volt ellenfele

Akárcsak a finn csodafutó Paavo Nurmi, kilenc olimpiai aranyat szerzett, akárcsak földije, Jesse Owens, ő is ugyanazon az olimpián négy számban diadalmaskodott, és akárcsak másik honfitársa, a diszkoszvető Al Oerter, ő is egymásután négy olimpián győzött ugyanabban a számban, a távolugrásban. Ez volt a kedvenc versenyszáma, nagy fájdalma, hogy remek eredményei ellenére sem sikerült megszereznie a világcsúcsot. Pedig mindenki tőle várta ezt a bravúrt, nem véletlenül.

Lewis 13 évesen próbálkozott először távolugrással, s tizenöt évesen már 693 centiméternél tartott. Egy évvel később 726 centit tudott, 17 évesen megközelítette a nyolc métert (785). Első nemzetközi sikerét egy évvel később Puerto Ricóban, a Pán-Amerikai Játékokon aratta, ahol 813 centiméterrel bronzérmes lett, vagyis pontosan akkorát ugrott, mit egykor Owens. Tehetségét egy évvel később még nem tudta olimpiai éremre váltani, mert az amerikaiak bojkottálták a moszkvai olimpiát, pedig Lewis 1980-ban már 835 centiméternél tartott. Négy évvel később azonban már ő volt a játékok hőse, mindenki rá figyelt, sokan kifejezetten miatta jöttek ki a nézőtérre. Los Angelesben már háromszoros világbajnokként lépett pályára, hiszen egy évvel korábban Helsinkiben, az első világbajnokságon 100 méteren, távolugrásban és 4x100 méteren is aranyérmet nyert.

De hiába volt nagyszerű sportoló, a közönség szívébe nem tudta igazán belopni magát. Los Angelesben rendkívülit produkált, ahhoz, hogy négy aranyat nyerjen, nyolc nap alatt 13-szor kellett pályára lépnie, mégsem bocsátották meg neki, hogy a távolugrás döntőjében csupán kettőt ugrott. Pedig 854 centiméterrel győzött. Ekkor már három éve nem kapott ki távolugrásban, s győzelmi sorozata 1991 augusztusáig tartott. Ezalatt az idő alatt újabb három világbajnoki és két olimpiai bajnoki címet szerzett, s tartotta a 100 méteres síkfutás világcsúcsát is (9.92).

A tokiói világbajnokságon fantasztikus sorozatot produkált, négyszer landolt 880 centiméternél messzebb, ám Bob Beamon legendás rekordját (890) nem ő, hanem ellenfele, Mike Powell (895) döntötte meg. Lewis a százas győzelemmel és világcsúccsal (9.86) vigasztalódott. Egy évvel később az amerikai válogatón betegség miatt rosszul szerepelt, így Barcelonában csak távolugrásban indulhatott – három centiméterrel előzte meg Powellt (867). Atlantában ismét hazai közönség előtt versenyezhetett. Igaz, a selejtezőben kis híján elvérzett – csak harmadik kísérletével került a döntőbe –, végül azonban magabiztosan lett első. ---- A ---- A