Az egymillió fontos pletyi

"Igaz – nyilatkozta –, azt terveztem, még egy évet Rómában maradok a Lazióval (a fővárosiak 26 évi szünet után vele nyertek ismét bajnoki címet – a szerz.), de amikor az FA ajánlatot tett, abban a pillanatban éreztem: ez, pontosan ez az, amit csinálni akarok. Ilyen lehetőség egyszer adódik az ember életében. Tudtam, mit várhatok. Az angol válogatott kapitányait 1949-től egészen Kevin Keeganig kivétel nélkül leidiótázták alkalmanként, még a nagy Sir Alf Ramseyt, az 1966-os világbajnok együttes főnökét is, mégis álomszerűnek éreztem a kihívást. Nem a pénzért szerződtem. Az időjárásért meg pláne nem! Hogy miért? Mert Angliáról volt szó."Eriksson kijuttatta a 2002-es vb-re az angolokat, és a legjobb nyolc között végzett velük, majd az idei portugáliai Eb-re is kiharcolta velük a részvételt. A svéd szerződése egészen a 2006-os vb végéig szólt.A bennünket ért walesi hideg zuhany napján az angolok is kikaptak előkészületi találkozón a svédektől. A londoni lapok – The Sun, The Mirror és mások – azonban nem a vereség miatt támadták Erikssont.Henry Winter, a neves szakíró így fogalmazott: "A svéd vagy naiv, vagy tiszteletlen, s nyilvánvalóan nem méltányolja, hogy tizenegy játékosunk időnkénti kiválasztása és a csapat előkészítése arra, hogy egy nemzet sportálmai megvalósuljanak, az nem csupán nagyvonalúan megfizetett megtiszteltetés bárki számára, hanem egyben olyan feladat, amely teljes odaadással és feltétel nélküli elkötelezettséggel is jár."A sértő hangvétel oka az a nem alaptalan pletyka volt, hogy az idei Eb után Eriksson a Chelsea-hez szegődik a Stamford Bridge-re, az olasz Claudio Ranieri helyére. Utóbb az is kiderült, már januárban zajlottak tárgyalások a két fél között. Később egy "szabadúszó" profi fotóriporter napokig követte Eriksson mozgását egész addig, amíg a svéd ki nem kötött – sarkában a fotóssal – Peter Kenyon, a Chelsea klubigazgatója villájánál, a legutóbbi megbeszélések helyszínén. ---- N ---- A