Kolonics György megfaragott emlékei

– Most csak azokat vettem elő, amiket Dél-Afrikából hoztam, de vannak díszeim Hawaiiról és Ausztráliából is – mondta a versenyző. – A szívemhez legközelebb egy faragott asztal áll, amelyre a tavaszi táborozás során az egyik nagy piacon alkudoztam. Mondhatom: nagyon is megérte elhozni az árustól.
– Nem lehetett könnyű darab. A repülőre hogy sikerült "felcsempésznie"?
– Az edzőm, Ludasi Róbert adta fel, ő a többhetes edzőtábor pihenőszakaszában ugyanis nem jött haza. Vagyis nem jelentett többletsúlyt. A szálloda recepciós lányai pedig úgy becsomagolták az asztalt, hogy sértetlenül tudtam hazahozni.
– Mondhatjuk azt, hogy ez már gyűjtőszenvedély?
– Azért annyira nem vészes. Egyszerűen csak szeretem a szép dolgokat és ha valamit kiszemeltem, nem tudom otthagyni.
– Örülne, ha olimpiai győzelme esetén a rajongói fafaragásokkal lepnék meg?
– Persze, hogy nem utasítanám vissza, de a vérbeli piacozók tudják: a vásárlás öröme teszi teljessé az új szerzeményt.