Az én Formám (később)

"Csütörtök este fogadást tartottak a Bahreini Nemzeti Múzeumban. Volt ott minden. Belekóstolhattunk a helyi ételekbe, italokba, megjelentek az itteni hatalmasságok. Mindenki azt kérdezgette tőlünk, hogy tetszik-e a verseny, a pálya. Bevallom, nekem nagyon tetszik ez a különös világ, Bahrein ráadásul más arab országokhoz képest nagyon nyitott és szabad. Itt nem kötelező minden nőnek eltakarnia az arcát, egy kicsit lazábbak az emberek. Persze megvannak a szabályok, amelyhez tartani kell magunkat. Szerintük egy férfi undorítóan néz ki rövidnadrágban, azt tehát nem viselünk, mint ahogy nem foghatunk kezet nőkkel, és megpróbálunk odafigyelni arra, hogy bal kézzel ne nyújtsunk semmit a helyiek felé. Az ugyanis a rossz kéz. S hogy honnan tudjuk mindezt? Ha olyan országba utazunk, ahol különleges szokások vannak, a csapat által adott »úti csomagban« az egyéb hasznos tanácsok mellett ezek is szerepelnek. Egyébként a helyieken látszik, nagyon örülnek neki, hogy ilyen rangos eseménynek adhatnak otthont, és a pálya tényleg világszínvonalú. A biztonsággal sincs gond, bár a tribünökön és a pálya körül rengeteg az egyenruhás, szerintem itt sem vagyunk nagyobb veszélyben, mint a világbajnoki sorozat bármely más futamán. Túl vagyunk a versenyzői eligazításon is. Ott már szóba se kerültek a malajziai »beszólások«, amelyeket otthon is felkapott a sajtó. Úgy látszik, senki sem gondolta komolyan, amit mondott, csak a verseny hevében kapták fel a vizet a többiek. Amúgy is mindenki a pályával volt elfoglalva, azzal, hogy min kellene változtatni. A bukóterek például nagyon porosak, az mindenkit zavar, nem beszélve a pálya és a bukótér közötti kavicsról, ami beleolvad a környezetbe, nehéz észrevenni. A versenyzők kérték, hogy fessék le a kavicságyat. A szahíri ring vonalvezetése hibátlan, legalábbis nekem nagyon tetszik. Az egyetlen gond a por mellett, hogy kopik az aszfalt felső rétege, és ez pokoli gyorsan tönkreteszi a gumikat. Ha ez nem szűnik meg, akkor a versenyeken nem fognak tapadni a kerekek, hanem például a kigyorsításoknál kipörögnek. De az általánosságok után következzen most már a pénteki szabadedzések krónikája.Délelőtt a szokásoknak megfelelően óvatosak voltunk, de elég hamar elkaptam a ritmust, és mondhatom, hogy a gyors beállításokat követően már élveztem a pálya vonalvezetését. Kellemes, helyenként technikás ez a ring itt a sivatag közepén, de rengeteg munkát ad minden csapatnak. Sorozatban fordulnak elő a defektek, amelyek miatt igencsak veszélyes lesz a hétvége. Szerencsére mi eddig megúsztuk defekt nélkül, de a gumik borzalmas látványt nyújtanak minden edzés után. Az autót nem könynyű a pályán tartani, nagyon sokat csúszkáltam a tréningen, különösen a kanyarok utáni kigyorsításnál. A délutáni edzés számomra idegfeszítő volt, mert miközben a többiek folyamatosan gyorsultak, mi folyamatosan állítgattuk az autót – rengeteg időt töltöttem a boxban. Az utolsó öt percre tudtam aztán kimenni a tökéletesnek tűnő beállítással, és mivel már csak ilyen kevés idő volt hátra, vigyáznom kellett, hogy ne hibázzam el a gyors körömet. Szerencsére nem volt gond, így több mint két másodpercet javultam. A motorok közti erőfölény sajnos így is dominál, így nekünk csak az lehet a célunk, hogy esetleg megszorongassuk a Jordant vagy a gyengébbik Jaguart. Nem tagadom, nagyon jó érzés volt számomra, hogy ma mind a kétszer csapattársaim, Bruni és Leinders előtt végeztem. Úgy tűnik, lassan ledolgozom a hátrányt, amely abból fakad, hogy Bruni tavaly fél évig volt a csapat tesztpilótája. Remek lenne, ha az időmérésen és a versenyen is előtte tudnék végezni…"