Már nem szenved a páston

A fiatal tehetség tagja volt a győztes csapatnak és váltónak is – tehát a premieren háromszor is a dobogóra állhatott. A sportág hívei remélték, hogy a kitűnő kezdésnek lesz folytatása, ám az Alba Volán versenyzője elmaradt a várakozástól. Igaz ugyan, hogy a következő két vb-n is aranyérmes volt csapatban, ám a kiugró egyéni eredményekkel adós maradt, világversenyeken az első tízbe sem tudta beverekedni magát. Általában a gyenge vívás miatt.
Az idén végre megtörni látszik a jég, aminek kézzelfogható jele, hogy Horváth Viktor egyenletes, remek teljesítménnyel megnyerte az elmúlt hét végén Rio de Janeiróban rendezett Világkupa-versenyt.
– A riói volt a negyedik versenyem az idén, és lépésről lépésre javult a teljesítményem. Az idénynyitó budapesti fedett pályás viadalon, majd a kairói nemzetközi versenyen négy számom rendben volt, de a vívás még nem volt az igazi – kezdte a székesfehérvári öttusázó.
– Mit jelent az, hogy "nem az igazi"?
– Nem voltam olyan magabiztos, amilyennek a páston lenni kell. Aztán a mexikói olimpiai kvalifikáló Világkupa-versenyen már a selejtezőben sikerült kilencszáz pont fölött vívnom, majd a döntőben nyolcszáz fölött, amire már régen volt példa. Bár a fináléban néhány ponttal elmaradtam a selejtezőbeli eredménytől, az érzés hasonló volt. Összesítésben negyedik lettem, és ha nem marad bennem néhány kör a lövészetben, no és néhány tus a páston, előrébb végezhettem volna, és talán kvótát szerzek… Mindenesetre önbizalom-növelőnek jó volt ez a verseny.
– Rá egy hétre Rióban már senki sem tudta megelőzni önt.
– Pedig igen erős mezőny gyűlt öszsze annak ellenére, hogy ott nem lehetett kvótát szerezni, csak a kvalifikáció szempontjából értékes világranglistapontokat. Ezen a versenyen minden összejött. Megint hibátlanul lovagoltam, egyéni csúcsot úsztam, de mondanom sem kell, a legjobban a vívásomnak örültem. A selejtezőben és a döntőben is kilencszáztizenhat pontot gyűjtöttem.
– Hosszú ideig bajlódott a vívással. Minek köszönhető a javulás? Más edzésmódszert találtak ki?
– Nem, ugyanúgy edzettem. A változást talán az okozta, hogy fejben eljutottam odáig, hogy már tudom, mi kell a jó víváshoz. Más lett a gondolkodásom, meg merem csinálni azt, amit tudok. Most újra élvezem a vívást, pedig korábban gyakran szenvedtem, hogy mikor adok végre tust. Remélem, állandósítani tudom a nyolcszáz pont fölötti teljesítményt.
– A brazilok először rendeztek Világkupa-versenyt öttusában. Milyen házigazdák voltak, elsősorban annak tükrében, hogy jövőre ott lesz a vébé?
– Nagyon jó versenyt rendeztek. Különösen igaz ez akkor, ha összehasonlítjuk a mexikóival, ahol teljes káosz uralkodott, pedig ők évek óta rendeznek Világkupát, sőt vébé is volt már náluk. Rióban minden csapat mellé külön kísérőt adtak, az időpontokat is tartani tudták, bár az elején egy kicsit döcögött a vívás, de aztán belejöttek.
– Az első helye Rióban nem ért ugyan kvótát, de értékes világranglistapontokkal gazdagodott.
– A verseny előtt még az ötödik-hatodik helyen álltam a kvalifikációs ranglistán, vagyis azok között, akiknek még nincs kvótájuk. A győzelemmel az amerikai Chad Senior és Balogh Gabi mögött a harmadikra ugrottam. A jelenlegi állás szerint, vagyis ha a hátralévő versenyeken olyan szerez kvótát, akinek még nincs, a ranglistáról az első négy jut ki Athénba. Ez biztató, de jobban örülnék, ha nem kellene a világranglista lezárásáig várnom, hanem mondjuk már egy hónap múlva, a kínai versenyen megszerezném a kvótát.