Sári: félhetnek a szlovákok!

A fiúk, azaz Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor több mint öt hete teszik mindezt, s biztosan meglehetősen unatkoznának, ha nem a Föld másik oldalán, Ausztráliában forgatnák a lapátokat. Sári Nándor egyébként elégedett versenyzőivel, akik a múlt héten már a négyeshajóba is beültek.
– Már kétszer is kipróbáltuk a négyeshajót – mondta Sári Nándor. – Hát mit mondjak, kezdésnek nem volt rossz! Egytől egyig nagyon lelkesek a fiúk, és ez sokat sejtet.
– Vagyis nem csak a cél közös, hanem az akarat is. Mert korábban ugyebár ez okozott problémát.
– Igen, abból adódtak a konfliktusok, hogy ki milyen elánnal vetette bele magát a munkába, és mennyire rendelte alá magát a négyeshajónak. Most úgy érzem, mindenki nagyon küzd a közös sikerért, tehát a hozzáállással nincsen semmi gond.
– A kibékíthetetlennek tűnő ellentétek elsimultak?
– Jó a hangulat. A fiúk normálisan viszonyulnak egymáshoz, semmi olyan feszültséget nem látok, ami akadályozná az edzéseket. Apró-cseprő problémák adódnak és néha kakaskodnak is egymással a vízen, de ez velejárója a munkának.
– No és tegyük hozzá, ennyi időt még sosem töltöttek el összezárva a versenyzői.
– Így van, de érdekes módon nem érezzük a monotóniát. Úgy készítettem el az edzéstervet, hogy minden héten új feladat, új kihívás elé állítottam őket, így lehetőségük sincs arra, hogy megunják a munkát. Sőt, szinte szalad az idő, így egyszer csak azon kapják majd magukat, hogy már Magyarországon vannak.
– Más ez a felkészülés, mint a sydneyi olimpia előtt volt?
– Sokban különbözik, de ami a legfontosabb, hogy több időnk van a közös felkészülésre. Négy évvel ezelőtt csak néhány hónappal a játékok előtt ültek egy hajóba a fiúk.
– Akkor gondolom optimistán fog válaszolni a következő kérdésre: képesek lesznek legyőzni a világbajnok szlovák csapatot?
– Optimistán, de ami a legfontosabb, objektíven válaszolok: ha a fiúk továbbra is ilyen lelkesek és toleránsak egymással, akkor igenis esélyesek leszünk a győzelemre. A versenyzők képességeit nézve ugyanis sokkal jobb a csapatunk, mint a szlovákoké.
– Ezt elmondta nekik?
– Beszéltünk már róla, igaz a csapat még nem ült össze egy nagy diskurzusra, azt éppen csütörtökön tesszük meg. Azt azonban tudom, hogy egyénileg szoktak egymással társalogni az olimpiáról, a négyes terveiről.
– És félnek?
– Nem, nagyon elszántak. Így azt mondom: féljenek inkább a szlovákok!