Több területen helytállni

Ezt jelzi, hogy március első hetében a NOB immár harmadik alkalommal rendezte meg a Nők és a sport elnevezésű világkonferenciát – Magyarországon pedig a MOB női bizottsága szintén harmadik alkalommal adta át A nők sportjáért kitüntetéseket. Az Életműdíj jutalmazottja Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok tőrvívónő, a Képes Sport egykori munkatársa, a MOB női bizottságának egyik alapító tagja lett.
– Megható, hogy gondoltak rám, büszke vagyok arra, hogy az első női bizottságban tevékenykedhettem Németh Angélával, Balogh Mártával, Hazsikné Fekete Judittal, Mészáros Erikával és Békési Ilikével együtt. Mi kezdeményeztük a sportolók egyetemi felvételének megkönnyítését, és nagy sikernek tartom, hogy mára ez valósággá vált. Nagyon szép gesztus, hogy utódaink, a bizottság mai tagjai nem feledkeztek meg rólunk, és megalapították ezt a díjat. Bevallom, az, hogy életműdíjas lettem, az öröm mellett kis fájdalom is, mert az elmúlást is jelzi – mondta a kitüntetés alkalmával Sákovicsné.
– Véleménye szerint szükség van a férfiak és nők megkülönböztetésére?
– Igen, mert ha nem különböztetik meg a nőket, kevesebbszer kerülnek a figyelem középpontjába, ritkábban vetődik rájuk a fény. Amikor a Képes Sportnál dolgoztam, azt mondták, nincs férfi és női újságíró, csak jó és rossz, pedig szerintem másként közelít meg egy témát egy nő. Azt már nem is említem, hogy egy nőre több feladat hárul: a sport mellett anya és feleség is egyben, sőt a szülőkkel is jobban törődik, mint egy férfi. Persze a több feladat több sikerélményt is rejt magában. Nekem például mostanában a négy fiúunokám jelenti a napi sikerélményt.
– Ahogy egy nő életében az anya-, majd nagymamaszerep jelenti a csúcsot, a sportban az olimpiai bajnoki győzelem. Önnek nem lehet hiányérzete…
– Pályafutásomat nagyban segítette, hogy férjemmel (Sákovics József világbajnok párbajtőröző – a szerző) azonos sportágat űztünk. Egyébként sohasem éreztem tehernek, amit csináltam. Amit szeret az ember, az nem nehéz.
– Tartja még a kapcsolatot egykori sportágával?
– Persze! A mai napig összejárunk a régiekkel, és az utódok szereplését is figyelem, rendszeresen olvasom a Nemzeti Sportot. Természetesen a női tőr a szívem csücske, és bevallom, a női párbajtőrt eleinte nem szerettem. Ma viszont már tetszik, Mincza Ildit és Nagy Tímeát különösen kedvelem, de az egész csapatnak nagyon szurkolok. Azt viszont tragédiának tartom, hogy a női tőr csapatversenyt levették az olimpia műsoráról. Így maradnak a lányok egyéniben. Mohamed Aidának már biztos a helye, de Varga Gabi is ott lehet Athénban. Gabi az első számú kedvencem. Remélem, ezzel nem bántok meg senkit, de így van. Tudja, az édesapja, a birkózó Varga János miatt. A mi időnkben még jóban voltak egymással a különböző sportágak képviselői, szerették egymást. Ma már…? De nem akarok nosztalgiázni, mert a mai sportban is megtalálom a szépet és a jót.