Ha némi szerencsével is, de újfent begyűjtötte a három pontot a Werder Bremen, és három győzelemnyire eltávolodott a tabellán első számú üldözőjétől, a Bayern Münchentől.
Minden a Bremen mellé állt
– Eldőlt?
– Á, erről még koránt sincs szó – válaszolta lapunk érdeklődésére Lisztes Krisztián, a brémaiak magyar középpályása. – Örülünk neki, hogy kilenc pont az előnyünk, de még tíz meccs van hátra a bajnokságból, még bármi megtörténhet. Két nagyon nehéz idegenbeli mérkőzés áll előttünk, megyünk Wolfsburgba és Stuttgartba, ha netán megbotlunk, újra kisebb lehet a Bayernnel szembeni különbség.
– Most is csökkenhetett volna, de mintha a szerencse erre a szezonra a Werder társául szegődött volna.
– Mondják is ránk, hogy mi vagyunk a Zöld München… Korábban mindig a Bayernnek volt mázlija, most nekünk van. De ezt ki is kellett érdemelni. Most is az első félidőben hatalmas nyomás alatt tartottuk a Kölnt, vezettünk három nullára, utána picit elfogyott a levegő, bizonytalanok lettünk, a Köln pedig feljött. A szögletei és a szabadrúgásai is veszélyesek voltak, rengeteg párharcot elveszítettünk a levegőben, még jó, hogy az előnyünkből sikerült egy gólt megőrizni. Azt azért megjegyezném, hogy a Köln nem úgy játszott, ahogyan egy kiesőjelölttől várná az ember.
– Sőt ha a bíró úgy dönt, még pontot is szerezhetett volna…
– A meg nem adott gólra gondol? Visszanéztem az akciót, az igaz, hogy blokkolták a kapusunk útját, a kölniek vitatták is becsülettel az esetet, de a játékvezető szabadrúgást ítélt. Meg is adhatta volna a gólt, ez tipikusan olyan szituáció volt, hogy bármelyik fél kedvére voksolhatott volna.
– Feltételezem, a gólpasszára szívesebben emlékszik.
– Inkább úgy fogalmaznék, Aílton első gólja előtt én értem utoljára a labdába. Ismael visszafejelte nekem a labdát, átvettem, már éppen lőni akartam, amikor jött hátulról a brazil, és engem megelőzve a kapuba helyezett.
– Eldőlt?
– Á, erről még koránt sincs szó – válaszolta lapunk érdeklődésére Lisztes Krisztián, a brémaiak magyar középpályása. – Örülünk neki, hogy kilenc pont az előnyünk, de még tíz meccs van hátra a bajnokságból, még bármi megtörténhet. Két nagyon nehéz idegenbeli mérkőzés áll előttünk, megyünk Wolfsburgba és Stuttgartba, ha netán megbotlunk, újra kisebb lehet a Bayernnel szembeni különbség.
– Most is csökkenhetett volna, de mintha a szerencse erre a szezonra a Werder társául szegődött volna.
– Mondják is ránk, hogy mi vagyunk a Zöld München… Korábban mindig a Bayernnek volt mázlija, most nekünk van. De ezt ki is kellett érdemelni. Most is az első félidőben hatalmas nyomás alatt tartottuk a Kölnt, vezettünk három nullára, utána picit elfogyott a levegő, bizonytalanok lettünk, a Köln pedig feljött. A szögletei és a szabadrúgásai is veszélyesek voltak, rengeteg párharcot elveszítettünk a levegőben, még jó, hogy az előnyünkből sikerült egy gólt megőrizni. Azt azért megjegyezném, hogy a Köln nem úgy játszott, ahogyan egy kiesőjelölttől várná az ember.
– Sőt ha a bíró úgy dönt, még pontot is szerezhetett volna…
– A meg nem adott gólra gondol? Visszanéztem az akciót, az igaz, hogy blokkolták a kapusunk útját, a kölniek vitatták is becsülettel az esetet, de a játékvezető szabadrúgást ítélt. Meg is adhatta volna a gólt, ez tipikusan olyan szituáció volt, hogy bármelyik fél kedvére voksolhatott volna.
– Feltételezem, a gólpasszára szívesebben emlékszik.
– Inkább úgy fogalmaznék, Aílton első gólja előtt én értem utoljára a labdába. Ismael visszafejelte nekem a labdát, átvettem, már éppen lőni akartam, amikor jött hátulról a brazil, és engem megelőzve a kapuba helyezett.
Legfrissebb hírek
