Egykor Rettegett Ivánnak hívták. Hogy még egyszer illetik-e ezzel a névvel, nem tudni. Ivan Pedroso mindössze 19 évesen tűnt fel a világ atlétikai színpadán, és az 1992-es barcelonai olimpián rögtön negyedik lett, ami elképesztő eredmény egy juniorkorú atlétától, főként távolugrásban. A következő esztendőben aztán igazán beindult a kubai, 1993 óta nagyszerű győzelmek, elképesztően nagy ugrások – és súlyos sérülések szegélyezik pályáját. A torontói fedett pályás világbajnokságon már ő győzött, attól kezdve minden, teremben rendezett vb-t megnyert – egészen tavalyig. Akkor – mint oly sokszor pályafutása során – megsérült, így kénytelen volt kihagyni a birminghami világtalálkozót. De ne szaladjunk ennyire előre az időben! 11 évvel korábban remekül vette a stuttgarti vb-n a selejtezőt, de a döntőben, első érvénytelen kísérletekor megsérült, és a világcsúcstartó Mike Powell könnyedén nyert. Következő rendkívül súlyos sérülését az atlantai olimpiára készülve szenvedte el. 1995-ben kétszer is a világ legnagyobb ugrása fűződött a nevéhez, balszerencséjére a Pánamerikai Játékokon elért 903 (!) centiméteres ugrásánál egy hajszállal belépett. Majd Sestriérében, magaslaton egy centiméterrel túlugrotta Powell 895-ös eredményét. Egy napig mindenki azt hitte, övé az új rekord. Csakhogy kiderült, valaki a szélmérő elé állt, így az 1.2-es hátszelet nem fogadták el, az olasz szövetség sohasem terjesztette fel hitelesítésre az eredményét. A göteborgi vb-n aztán 870 centiméterrel diadalmaskodott.Ilyen előzmények után készült az aranyolimpiára – egészen addig, amíg tavasszal szét nem szakadt a combhajlítóizma. Bár elképesztően gyorsan gyógyult, ez csak arra volt elég, hogy Atlantában túlélje a selejtezőt, majd a döntőben utolsóként végezve közelről figyelje, amint Carl Lewis negyedszer is megnyeri ebben a számban az olimpiát. 1997-től töretlen a pályája. Kétévente rendre győz a fedett pályás és a szabadtéri vb-n is – hogy csak a legnagyobb világversenyekre összpontosítsunk. Öt éve Mebasiban elképesztő koncentrálóképességről tett tanúbizonyságot: spanyol ellenfele, Yago Lamela fedett pályás Európa-csúccsal, 856 centiméterrel elorozta előle a vezetést az ötödik sorozatban, és neki csupán egyetlen kísérlete maradt, hogy visszavegye az előnyt. Eksztázisba hergelte magát, majd minden idők második legnagyobb fedett pályás ugrásával, 862 centiméterrel győzött. Másfél évvel később előadta ugyanezt – az olimpián. Sydneyben a hazaiak öntörvényű zsenije, Jay Taurima lepte meg az ötödik sorozatban egy 849 centiméteres Óceánia-csúccsal, Pedroso viszont erre is képes volt válaszolni, 855 centiméterrel megnyerte élete versenyét. 2001-ben különösebb erőlködés nélkül gyűjtötte be újabb fedett pályás és szabadtéri vb-címét. Azóta viszont nem igazán találja egykori önmagát. Több sérülés hátráltatta, és már korántsem olyan rettenetes, mint korábban volt. Az idén mindössze 801 centiméterig jutott, ennek ellenére nagyon fogadkozik. Budapesttel kapcsolatban nem lehetnek jó emlékei. 1996-ban az egykori Samsung-kupát az ő fényképével hirdették a plakátokon, ennek ellenére kikapott a jamaicai James Beckfordtól. Az esélyeiről elég legyen annyi, hogy legnagyobb riválisa, az amerikai Savante Stringfellow csak anynyit mondott: élete legkönnyebben megkeresett 40 ezer dollárja lesz, amit a vb-elsőségért kap majd. A ranglistavezető könnyen nagyszájúskodik 841 centis idei legjobbjával, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ő még soha, egyetlen világversenyt sem nyert, szemben Pedrosóval…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik