Chelsea: kultúrák harca

Erre utalnak Bates búcsúszavai, amelyeket a Chelsea honlapján megjelent közlemény idéz. Eszerint a búcsúvacsorán több mint háromszázan jelentek meg, s a 72 éves exelnök beszédében hangsúlyozta, senkit sem hibáztat, de a vezetőségváltás időszaka nem úgy zajlott le, ahogyan elképzelte. "Mindez talán a nyugati és keleti kultúra különbözőségéből is fakadt" – hangzott a sokatmondó, angol úriemberhez méltóan cizellált mondat.
Bates 1982-ben vette meg – egy fontért – az akkor súlyos pénzügyi gondokkal, továbbá a másodosztály mezőnyével küzdő egyletet. Két év múlva a fővárosi "kékek" visszajutottak az élvonalba. Az új tulajdonos töméntelen pénzt fektetett be, a stadiont éttermekkel, szállodával és szabadidőközponttal bővítette, sőt hamarosan külföldi sztárokat is szerződtetett. Ruud Gullit edzőségének idején landolt a Stamford Bridge-en Gianluca Vialli, Gianfranco Zola és Roberto di Matteo olasz triója, s 1997-ben, 26 évi szünet után végre nagy trófeát nyert a csapat. Az FA-kupa-győzelmet egy Ligakupa-, egy KEK-, majd még egy FA-kupa-siker követte. A hatalmas bérköltségek miatt azonban a klub ismét úszni kezdett az adósságban.
Júliusi jövetelekor Abramovics 60 millió fontnyi részvényt vásárolt fel, beleértve Bates 17 milliós csomagját. Kifizette a 80 millióra rúgó hátralékokat, és kereken százmilliót bocsátott Claudio Ranieri vezetőedző rendelkezésére, amit az olasz menedzser annak rendje és módja szerint el is tapsolt a játékospiacon. Az orosz mágnás érkeztével az elnök helyzete meggyengült, mert bár e posztját megtarthatta, a Chelsea anyacégének élén Abramovics bizalmasa, Bruce Buck váltotta fel. Aztán amikor "átigazolt" Peter Kenyon, a Manchester United addigi ügyvezetője, világossá vált, hogy Batesnek nem lehet sokáig maradása. Esze ágában sincs ugyanakkor nyugdíjba vonulni: jelezte, hogy áll az újabb kihívásra, már ha felkérik.
A lemondás véletlenül egybeesik a dél-nyugat-londoniak újabb nagy dobásával. Mint tegnapi számunkban már röviden beszámoltunk róla, a nyártól a Chelsea-ben játszik Arjen Robben, a holland PSV támadója. Az ügylet érdekessége, hogy korábban a Manchester United látszott befutónak, annál is inkább, mert az angol bajnoknál köztudottan remek kapcsolatot ápolnak a Philips-gyáriakkal (emlékezzünk csak Jaap Stam és Ruud van Nistelrooy útjára Eindhovenből az Old Traffordra). "Azelőtt valóban a Manchesterről volt szó, de végül a Chelsea-nél kötöttem ki, aminek borzasztóan örülök. Nagy klubhoz kerülök, fiatal vagyok még, jó hely lesz a tanulásra. De a legfontosabb, hogy trófeákat szeretnék nyerni" – lelkesedett a húszéves futballista.

Érthető, hogy Robben örvend – de kérdés, miért hiúsult meg a PSV és az MU újabb üzlete? Nos, Harry van Raaij, a holland klub első embere azt állítja, a már említett Kenyon munkahelyváltása a legfőbb ok. "Kenyonnal mindig minden simán ment, ő a lehető legkorrektebb tárgyalópartner. Miután távozott a Manchestertől, értelemszerűen az MU más munkatársaival folytattuk az egyeztetéseket Robben ügyében, és csalódottan tapasztaltuk, milyen kevésre taksálják őt. Elég átlátszó volt, hogy amikor tudomást szereztek a gazdasági jellegű gondjainkról, megfelezték az ajánlatukat. Ilyen szószegés Kenyon részéről elképzelhetetlen lett volna. Az érdeklődők sorában a Chelsea volt a második, és a londoniak hajlandóak voltak annyit fizetni, amennyit kértünk" – mesélte Van Raaij. Azt beszélik, elképzelhető, hogy a nagy egymásra találás nyomán a PSV amolyan "fiókcsapata" lesz a jövőben a Chelsea-nek.
A hollandok egyébként egy pillanatig sem szándékoznak pihentetni a befolyó 12 millió fontot: máris kiderült, hogy nagyjából az összeg háromnegyedéért megszerezték a brazil Santos védőjét, Alexet, aki nyártól öt évre kötelezte el magát. A kisebb térdsérüléssel bajlódó 21 éves labdarúgót a PSV orvosa, Rein van den Hoogenband (az olimpiai bajnok úszó, Piet apja) vizsgálta meg és nyilvánította szerződtethetőnek.