Kinek jó a sok döntetlen?

A lejátszott huszonhat partiból huszonegy pontosztozkodással fejeződött be. Ez összesen 81 százalék. Az eddigi nyolc, teljesen befejeződött játéknap során összesen ötször fordult elő, hogy a három találkozó közül egyik sem dőlt el.
Bizony nem csillognak a sztárok, kivéve Lékó Pétert, aki két győzelme mellett ötször döntetlenezett. Remijeire mentség lehet az, hogy magabiztosan vezet a versenyben. Az élen állók ugyanis ilyenkor általában a biztonságra helyezik a hangsúlyt.
A két nagyágyú, a világranglista-vezető Garri Kaszparov és a profi világbajnok Vlagyimir Kramnyik teljesítménye kiábrándító, cseppet sem méltó a játékerejükhöz. A két orosz nagymester csupán egy-egy győzelmet tud felmutatni.
Kaszparov már a tavalyi linaresi tornán sem volt meggyőző, rengeteg Élő-pontot veszített. Ha nem mutat fel még egy-két győzelmet ezen a tornán, akkor értékszáma tovább csökken. Persze az is lehet, hogy az orosz exvilágbajnoknak egész egyszerűen nem megy, mindenesetre a játéka egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amelyet fénykorában megcsodálhattunk.
Kramnyik esete picit más. Szolid játékát megmagyarázhatja az, hogy titkolja azokat a házi variációkat, amelyeket az ősszel, a Lékó elleni világbajnoki döntőn kíván majd bevetni. Veszelin Topalov elleni győzelme valószínűleg csak azért születhetett meg, mert a bolgár borzasztó nagyot hibázott öszszecsapásuk elején. Ámde rá is igaz az, hogy ha nem nyer, akkor visszaesik a FIDE-listán (Viswanathan Anand már át is vette tőle a második helyet).
Nem Linares az első verseny, amely a döntetlenek miatt fullad unalomba. Ilyenkor a szervezők fanyalognak, nem is beszélve a szponzorokról. Van, aki, csendben morgolódik, de olyan is akad, aki nem rejti véka alá a véleményét. Ilyen például Luis Rentero. A korábbi linaresi viadalok teljhatalmú szervezője messze földön híres volt arról, hogy valósággal gutaütést kapott, ha küzdelem nélküli döntetlent látott saját rendezésű versenyén. A legjobbakat sem kímélte, ha oka volt rá. Az 1998-as tornán mindent el lehetett mondani a viselkedéséről, csak azt nem, hogy nyugodt, amikor felrótta Kaszparovnak, hogy túl sok a döntetlenje. De akadt durvább eset is. A Polgár Zsuzsa–Hszie Csün női világbajnoki címmeccsen Jaénban, néhány kevésbé izgalmas parti után, Rentero kilátásba helyezte, hogy ha így folytatják tovább, akkor megfelezi a díjalapot. Renterót nem érdekelte, hogy a játékosoknak járó pénzt nem ő, hanem a FIDE állapította meg, vagyis nem volt semmilyen beleszólási joga a páros mérkőzésbe ebből a szempontból.
A könnyed, békés döntetleneknek több fajtája van. Lékó Péter még pályája elején járt, amikor egy torna utolsó fordulójában az exvilágbajnok Anatolij Karpovval hozta össze a sors. Az orosz klasszis a nyitó lépésével egy időben döntetlent ajánlott, amit Lékó azonnal elfogadott (ma már aligha tenné meg). Karpov később azzal magyarázta meglepő tettét, hogy a versenykiírásban foglaltak nem teljesültek maradéktalanul, ő pedig így kívánta kinyilvánítani nemtetszését.
Sajnos erre a sportágra is igaz néha, hogy a szükség törvényt bont. A kevesebb remiben pedig csak reménykedhetünk…

Nemzetközi szupertorna (átlagértékszám: 2731, XX-as kategória), Linares
9. forduló: Shirov (spanyol)–Kramnyik (orosz) döntetlen, Vallejo Pons (spanyol)–Topalov (bolgár) döntetlen. A Radzsabov (azeri)–Kaszparov (orosz) találkozó lapzártánk után ért véget, Lékó Péter (magyar) szabadnapos volt.
Az állás: Lékó Péter (7 játszma) és Kramnyik (8) 4.5-4.5 pont, Kaszparov (7) és Shirov (8) 4-4, Vallejo Pons (8) 3.5, Topalov (7) 3, Radzsabov (7) 2.5