Sorsdöntő lehet Kahn hibája

Hogy ez a gárda az első félidő 44. percéig miért nem tudott egyetlen igazi helyzetet sem kialakítani? Olcsó poén lenne azt mondani, mert nem akart, és ez aligha fedné a valóságot (pláne akkor nem, ha fél óra után az egyedül kilépő Ronaldót nem állítja meg les miatt tévesen a partjelző). Az már közelebb áll a valósághoz, hogy a Bayern München jól játszott (legalábbis idei önmagához képest feltétlenül), de ez sem fedi teljesen a látottakat. Az első játékrész sokkal inkább Ottmar Hitzfeldről, illetve az általa kitalált taktikáról szólt. A német szakember az utólag a kezdőbe jelölt Demichelis és Hargreaves személyében ideális szűrő középpályásokat talált, Pizarro picit hátrébbről indulva zárkózott fel Makaay mellé, és ezzel sokkal több zavart okozott az olykor bizonytalan madridi védelemben, mintha ő is gyökeret eresztett volna a tizenhatos környékén. És a váratlan taktikai húzások mellé olyan fegyelem társult, ami szintén régen látott "vendég" volt Münchenben.

Az már más lapra tartozik, hogy a mai Bayernnél csak ezt lehet kiemelni egy hazai meccs esetében, a kidolgozott ziccerekre például hiába várt az 59 ezer néző. Inkább a távoli lövések jellemezték a német bajnok játékát (Makaay, Zé Roberto és Hargreaves is ágyúzott, Casillas pedig kisebb bizonytalanságok árán hárított), az egyetlen nagy helyzetet Pizarro hibázta el, aki Lizarazu beadása után levette, majd a léc fölé bombázta a labdát.
Mígnem eljött a 44. perc, és kimaradt a félidő talán legnagyobb helyzete – a Bayern kapujánál. Ronaldo lógott meg a bal oldalon, majd laposan lőtt, de Kahn odaért a bal alsó sarok felé tartó labdára.
A második félidőt Ballack Casillas kezében elhaló lövése vezette be, erre Beckham háló tetején landoló csavarása volt a válasz, majd a Bayern módszeresen körbelőtte és -fejelte Casillas kapuját. Zé Roberto beadását követően Makaay centikkel bólintott a jobb kapufa mellé, majd jött a két távoli, egyaránt mellé szálló labda Pizarro, majd Ballack részéről.
Az újabb müncheni attak végén már kellett Casillas közbeavatkozása is: látványos összjáték után az akciót elindító Szalihamidzsics az ötös sarkáról a spanyol egyesbe lőtte a labdát. Már csökkent a nyomás, már kezdtek beletörődni a döntetlenbe a felek, amikor jött Roy Makaay, és megszerezte a vezetést a Bayernnek. A 75. percben Claudio Pizarro a jobb oldalon megforgatta Raúl Bravót, centerezett, bent pedig az ötösön a két madridi védő által csak szemmel vert holland csatár a hálóba bólintott.
Csakhogy a végén éppen ott csúszott hiba a müncheniek számításaiba, ahol senki sem számított rá. Oliver Kahnnál… A kapus a 85. percben Roberto Carlos szabadrúgását követően nem tudta megszelídíteni a megpattanó labdát, amely a teste alatt a hálóba csorgott.
A 2002-es vb-döntő emléke mondatja velünk: Kahnnak nincs szerencséje a brazilokkal.

Bayern München (német)–Real Madrid (spanyol) 1–1 (0–0)
München, 59000 néző
V: Hauge (norvég). G: Makaay (75.), ill. Roberto Carlos (85.)
BAYERN: Kahn – Sagnol, Kuffour, R. Kovac, Lizarazu (Szalihamidzsics, 46.) – Hargreaves, Ballack, Demichelis (Jeremies, 91.), Zé Roberto – Pizarro (Santa Cruz, 76.) – Makaay
REAL MADRID: Casillas – Míchel Salgado, Helguera, Raúl Bravo, Roberto Carlos – Guti, Beckham – Figo, Raúl, Zidane – Ronaldo (Solari, 91.)
A visszavágókat március 9–10-én játsszák.