Azt mondják, hogy az első gumiasztalt az eszkimók készítették rozmárbőrből, hogy szórakozásként egymást a levegőbe tudják röpíteni.
Ez hasonlít ahhoz a kifeszített lepedőhöz, amelyet a tűzoltók használtak, hogy az égő ház ablakaiból kiugró embereket el tudják kapni. Az alaszkai Anchorage repterén kapható olyan képeslap, amely egymást rozmárbőrön röptető eszkimókat ábrázol. Többek között ez is lehet a gumiasztal eredete, de ami biztos, hogy a 20. században színpadi fellépéseken úgynevezett "ugrálóasztalt" használtak a közönség szórakoztatásásra. A gumiasztalt, cirkuszi feljegyzések szerint egy artista, Du Trampolin fejlesztette ki, aki a trapéz alattai biztonsági hálóból olyan szerkezetet alakított ki, amely egyszerre kilövi és el is kapja az artistát. Az 1930-as években, George Nissen a garázsában készített gumiasztalt, hogy könnyebbé tegye vele az ugrálást. A II. világháborúban az Egyesült Államok tengerészeti repülőiskolája olyan gumiasztalt készített a pilótáinak és navigátorainak, amellyel sohasem próbált, speciális feladatokat végezhettek el a kiképzésen. A háború után az űrrepülőprogram keretein belül újra előkerült ez a gumiasztal, hogy mind az amerikai, mind az orosz asztronauták többfajta testtartást begyakoroljanak és speciális kiképzést kapjanak az űrutazáshoz.Az első versenyeket Európa és az Egyesült Államok egyetemein rendezték meg, az első, televízióban is sugárzott nemzetközi versenyt 1958-ban Angliában szervezték meg, ahogy az első világbajnokságnak is a brit főváros adott otthont 1964-ben. Nem sokkal később Frankfurtban megalapították a Nemzetközi Gumiasztal-szövetséget, amely ma már a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) égisze alá tartozik. 1996-ban az atlantai olimpián még bemutató sportág volt, majd 2000-ben Sydneyben teljes jogú olimpiai sportág lett.