Azt már biztos, hogy hat év után ismét arab országból érkező bajnoka lesz Afrikának, mindössze az a kérdés, hogy a rendező Tunézia vagy Marokkó váltja majd a trónon Kamerunt.
Mohtariék remeklése mellett az olyan elszánt védômunkára is szüksége volt Marokkónak, amilyet Regragui (balra) mutatott be
Mohtariék remeklése mellett az olyan elszánt védômunkára is szüksége volt Marokkónak, amilyet Regragui (balra) mutatott be
Az első sikerükre hajtó tunéziaiak Nigéria ellen tizenegyesrúgásokat követően, míg az 1976-ot követően a második diadalukról álmodó marokkóiak a Mali elleni négygólos diadalukkal verekedték be magukat az Afrikai Nemzetek Kupája történetének első arab fináléjába. Elsőként a sokkal rögösebb utat bejáró Tunézia lépte át a döntő küszöbét, nem utolsósorban a sokak szerint várható bírói jóindulatnak köszönhetően. A radeszi elődöntő hosszú ideig a két szövetségi kapitány, Roger Lemerre és Christian Chukwu taktikai csatáját hozta, egy-egy villanástól eltekintve a pálya közepén gyömöszölték egymást a felek. A kiemelésre érdemes események közé tartozott Santos pazar emelése – a labda ugyan a hálóban kötött ki, ám a benini bíró előtte már "belemenésért" a nigériaiak javára ítélt szabadrúgást –, valamint az általa ziccerből a kapu mellé lőtt labda, de semmi több. Hatvanhat perc alatt mindössze ennyit sikerült összehoznia a 2002-es vb két résztvevőjének, és ki tudja, talán méla unalomba fulladt volna a találkozó, ha a 67. percben Hagui nem gondolja úgy ártalmatlan helyzetben a tizenhatoson belül, hogy neki bizony fel kell löknie a labdát terelgető Kanut. A tunéziai védő azonban elkövette ezt a baklövést, és jöhetett a megérdemelt tizenegyes. Okocha flegmán a jobb alsó sarokba helyezte a labdát, már indult volna ünnepelni, amikor Codja bíró jelezte, ismétlés következik, mert a nigériai csapatkapitány nekifutás közben megállt. Okocha másodjára folyamatos mozgásból a bal alsóba küldte a labdát. Ezután persze a házigazdák elkezdték erőltetni a támadásokat, csak éppen az ötlet és az átütőerő hiányzott ezekből az akciókból. Enyeama, a nigériaiak egyese beadások és kósza lövések ártalmatlanításával foglalkozott, egészen addig, amíg a benini játékvezető nem "ette meg" Dzsaziri hatalmas esését (a tunéziai eldobta magát a tizenhatoson belül, holott Olofinjana lábával akkor még nem is találkozott), és nem adott büntetőt Tunéziának. Badra könyörtelenül kilőtte a kapu jobb oldalát, és – mint később kiderült – hosszú túlórára kényszerítette a feleket. A hosszabbítás ugyanis nem hozott újabb gólt, a tizenegyespárbaj pedig csak kilenc rúgó után ért véget. A tunéziaiak ötből ötöt értékesítettek, és mivel a nigériaiak közül Odemwingie rontott, a "Szuper Sasoknak" a bronzmeccs maradt. Sokkal könnyebben foglalta el a helyét a fináléban Marokkó, amely – nincs rá jobb szó – tönkreverte az elődöntőig látványos futballal kirukkoló Malit. Az "Atlasz Oroszlánjai" az első félidőben csak egy gólt szereztek – Mohtari remek mozdulattal lőtt szabadrúgásból a jobb felső sarokba –, a fordulás után viszont elindították az "úthengert". Miközben Mali rohamozott az egyenlítő gólért – lehetőségei is voltak, elég csak Thiam fejesére, illetve Kanouté lövésére utalnunk –, a marokkóiak kontráztak, és három góllal terhelték meg a nem éppen az élete legjobb formáját kifogó Sidibe hálóját. Mohtari kezdte, illetve folytatta a gólgyártást, a német másodosztályú Burghausenben légióskodó középpályás az 57. percben húsz méterről lőtt a jobb alsó sarokba, a labda éppen átpattant Sidibe kezén. Ezután jött Kanouté szokásos elrontott helyzete, majd az újabb marokkói gól, szépségdíjas akcióból. Sammah jobb oldali beadását követően Hadzsi finom mozdulattal pörgette el a labdát a kapujából kirobbanó Sidibe mellett-alatt. A hajrá koreográfiája is az addig megszokott volt: kihagyott mali helyzet (Kanouté…), majd marokkói gól. Ezúttal a percekkel korábban csereként beálló Baha volt eredményes, igaz, a lövését egy ifikapusnak is illett volna kivédenie, hiszen középre ment a labda. Sidibének ez nem jött össze… A szerdai eredmények azt jelentik, hogy a bronzéremért, akárcsak két éve, Mali és Nigéria küzd (a történeti hűség kedvéért: 2002-ben a "Szuper Sasok" állhattak fel a dobogóra), szombaton pedig következhet az ANK történetének első arab fináléja.