Hogy mi a közös bennük? Ezen országok képviselőit hívta meg az Európai Röplabdaszövetség (CEV), hogy egy közeljövőben megrendezendő tornáról tárgyaljanak. A versengés a tervek szerint Euroliga néven indul májusban, és az a nyolc csapat vehet benne részt, amely nem szerepel a Világligában. Az együtteseket két csoportba sorolják, amelyekben körmérkőzést játszanak oly módon, hogy ellenfeleiket egy-egy hét végén vendégül látják és két találkozót vívnak velük. A hat hétvége után – a lebonyolítást június végére, július elejére szeretné befejezeni a CEV – a legjobb négy csapat négyes torna keretében döntené el, ki a győztes.Ez mind szép és jó, de mint tudjuk, a magyar röplabdázás nem dúskál az anyagiakban, így érthetően fő a feje a Magyar Röplabdaszövetség főtitkárának, Stevik Péternek."Én lennék a legboldogabb, ha elindulhatnánk ezen a versenyen, de a feltételek rettentően kemények. A nevezési díj húszezer euró, kell egy megfelelő csarnok, amelyben legalább tíz méteres a belmagasság, taraflex borítása van és leglább kétezer néző befogadására alkalmas. Követelmény a vendégek megfelelő elhelyezése, valamint egy találkozó tévés közvetítése is. És ami a legrosszabb, hogy semmiféle pénzdíja nincs a sorozatnak, pedig a részvétel még a legoptimistább becslések szerint is tizenöt-húszmillió forintunkba kerülne. Talán mondanom sem kell, hogy ennyi pénze nincs a szövetségnek, tehát gőzerővel keressük a támogatókat, hiszen meggyőződésem, hogy az esemény eladható. Tárgyalunk a tévétársaságokkal, és keressük a megfelelő helyszínt is, ugyanis az említett feltételeknek alig pár csarnok felel meg Magyarországon" – kesergett Stevik Péter főtitkár.A helyzet nem kilátástalan, és abban a szakemberek is egyetértenek, hogy jót tenne a magyar röplabdázás népszerűségének, ha válogatottunk részt vehetne a viadalon. Ám ha nem sikerül rövid időn belül megfelelő szponzori hátteret találni, ez aligha valósulhat meg.