Az első akadályon túl vannak

Nos, az ott elért 13. hely után csalódottan fakadt ki Szabó Bence szövetségi kapitány: "Csak matematikai esély maradt az olimpiára jutásra. Az kell, hogy ezentúl minden kvalifikáló versenyt megnyerjünk, no és emellett a többiektől is függünk."
A csapat tehát azzal a tudattal vágott neki az új idénynek, hogy ha nem is kell azért minden versenyt megnyernie, de érmet kell szereznie. Az első állomáson, az elmúlt hét végén Tauberbischofsheimben ez sikerült, a dobogó második fokára állhatott Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván és Kulcsár Krisztián. A viadal után Szabó Bence elsősorban Imre Gézát dicsérte, aki két mérkőzésen is a csapat legjobbja volt, az osztrákok ellen a 16 között például az ellenfél héttusos vezetésénél fordított.
– A sikertelen vébé után nagyon nehéz volt újrakezdeni. Abba próbáltunk kapaszkodni, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, igyekeztünk "előremenekülni", hiszen nincs más lehetőség. Karácsony és újév között is edzettünk, szombaton és vasárnap is – szaladt vissza egy kicsit az időben Imre Géza.
– Ezek szerint születésnapját, december huszonharmadikát is edzéssel töltötte…
– Igen. Csak huszonnegyedike és huszonötödike volt szabad. Aztán január első hetében Tatára költöztünk, és most először teljes hetet töltöttünk ott, hétfőtől hétfőig, ami nagyon kemény volt.
– Világbajnokságok előtt három hetet is edzőtáborban szoktak tölteni. Miért volt keményebb ez az egy hét?
– Akkor azért a hétvégét pihenéssel töltöttük, amit ezúttal nem tehettünk meg. Emlékszem, amikor még nem volt családom, pénteken délután hazamentem a táborból, és aludtam, aludtam, csak enni keltem fel. Nem is anynyira fizikailag megerőltető a vívás, hanem fejben fáradunk el az állandó koncentrálástól. Ezt kell kipihenni. Higgye el, nagyon sokat számít a két nap szünet, de még egy is.
– Tata után Tauberbischofsheim…
– Tudtuk, mindenki ott lesz, mert nagy harc folyik az olimpiáért, és erős mezőnyben kell kihozni magunkból a lehető legjobbat. Az osztrákokkal kezdtünk, akik a vébén legyőzték a franciákat. A sógorokat egykor könnyű ellenfélnek tartottuk, de ma már senkit sem szabad lebecsülni. Az első asszómban két tussal kikaptam Mariktól, és amikor ismét én kerültem sorra, már héttel vezettek.
– Milyen érzésekkel ment fel a pástra?
– Nem is tudom, mi járt a fejemben, gondoltam-e egyáltalán valamire… Talán arra, hogy mindenképp faragni kell a hátrányt. Egy-két tust adtam, amikor rájöttem, hogy verhető az ellenfél, pedig ezt a fiút előtte nem nagyon tudtam legyőzni. Most sikerült.
– Tizenegy–kettőre nyerte az asszóját…
– Igen, de semmire sem mennénk az ilyen egyéni bravúrokkal, ha utána a csapat nem vívna jól.
– A nyolc között a házigazda németekkel találkoztak, és ismét ön volt a legjobb.
– Tavaly a németek nyerték ezt a versenyt, és most is telt ház biztatta őket. Mit mondjak? Tényleg jól ment a vívás, de nem az számít, hogy ki mennyi pluszt vagy mínuszt csinál, hanem az, hogy a csapat nyerjen. Engem sem foglalkoztattak a pluszok. A döntőben például a franciák ellen az első asszómat elvesztettem, a másik kettőt megnyertem ugyan, de semmit sem ért, hiszen kikaptunk. Egyébként az a vereség, az egyéni világbajnok Jeannet elleni egy–öt nagyon fájt… Sajnos nem találtuk a franciák ellenszerét, nagyon jók voltak. Nem tudtuk tartani őket. Az elején elhúztak, és bár volt, amikor csökkent a hátrányunk, de végig megtartották az előnyt.
– A vébé után nem hittünk az olimpiában, de az ezüstérem visszahozta a reményt. A világranglistán már a hatodikok. Az első négy és a legjobb európai ott lehet Athénban, és mivel csak európai csapat előzi meg önöket, már csak egyet kell előrelépniük.
– Azért nem ilyen egyszerű a helyzet, korai jósolgatni, mert szinte lehetetlen követni az állást. Függünk az ellenfelek szereplésétől, a körbeverésektől is, no meg a ranglista sem egyértelmű, de ebbe inkább ne menjünk bele. Maradjunk annyiban: a februári, barcelonai verseny után majd tisztul a kép, de a legfontosabb a márciusi kanadai verseny lesz. Az azonban biztos, hogy a mostani ezüstérem sokat javított a helyzetünkön.

A férfi párbajtőrcsapatok világranglistájának élcsoportja
1. Franciaország 282 pont, 2. Oroszország 257, 3. Németország 248, 4. Ukrajna 240, 5. Olaszország 222, 6. Magyarország 208, 7. Észtország 196, 8. Svédország 185