Colin McRae nem rajong a svéd rockzenéért

Noha nem sikerült a legjobb hatba kerülnie, bőven szerzett tapasztalatokat: arról is, milyen érzés két napot és két éjszakát a homokdűnék között tölteni. És annak ellenére, hogy korábban a sátorozás gondolatára is kirázta a hideg, nem adja fel, sőt, úgy néz ki, még tetszik is neki a helyzet.
– Ha most azt mondanám, hogy nem akarok többé a Dakaron indulni, úgy érezhetném, hogy elvesztegettem három hetet az életemből – mondta McRae. – De nem így van, hosszabb távú terveim vannak ezzel a versenynyel kapcsolatban. Szeretnék mindenképp visszajönni.
– Számított rá, hogy ennyire nehéz lesz?
– Nem. Tudtam, hogy minden egyes napért meg kell küzdeni, hogy nem szabad ralivébésen gondolkodni, mert akkor hamar vége az ember versenyének. Próbáltam fegyelmezett és higgadt lenni. Az elején jól mentünk, azután azonban jött az az ominózus technikai gond és a homokdűnék közötti éjszakázás. Bevallom: a mezőny végéről tízszer rosszabb volt rajtolni, mint az elejéről – az átláthatatlan por ugyanis lehetetlenné tette a haladást.
– Úgy érzi, már mindent tud a Dakarról?
– A sportban sohasem jelentheti ki az ember, hogy mindent tud. A fejlődés folyamatos, mindig tanulok valamit.
– A hírek szerint nagyon jól megérti magát a navigátorával, csak a zenei ízlésük nem egyezik.
– Ezer éve ismerem Tinát, szerintem egy ilyen versenyen csak úgy lehet indulni, ha a pilóta és a navigátor között feltétlen a bizalom, és tökéletes az összhang. Egyedül a kocsiban bömbölő svéd rockzene nem ragadott magával túlságosan, de hát senki se lehet hibátlan…