Tunéziára szegezőzik a futballvilág figyelme ezen a héten: az észak-afrikai országban szombaton, a házigazdák Ruanda elleni mérkőzésével megkezdődik a 24. Afrikai Nemzetek Kupája (ANK). Az idei kontinensbajnoki év (Európa, Dél-Amerika és Ázsia legjobbjai is egymásnak feszülnek a nyáron) első eseménye azért is lesz fontos a Magyarországnál kétszer nagyobb, de nagyjából ugyanakkora népességű országnak, mert 2010-ben szeretne világbajnokságot rendezni. A most következő hetek akár döntő fontosságúak is lehetnek a későbbi pályázat szempontjából, heti világfutball-összeállításunk főanyagát ezért is szenteltük Tunéziának.
A Tuniszhoz közeli Radeszben három éve átadott, impozáns 1987. November 7. stadion 65 000 nézô befogadására alkalmas
A Tuniszhoz közeli Radeszben három éve átadott, impozáns 1987. November 7. stadion 65 000 nézô befogadására alkalmas
Az országban már 1907-ben rendeztek országos bajnokságot, de a futballélet csak a Franciaországtól való függetlenedés, 1957 után kezdett pezsegni. Tunézia klubjai két aranyérmet könyvelhettek el az afrikai bajnokcsapatok vetélkedésében (Club Africain, 1991; Espérance, 1994), négyet pedig a kupagyőztesek között (CA Bizerte, 1988; Étoile du Sahel, 1997, 2003; Espérance, 1998) – és hát, a közvélemény nyomása egyértelmű: most jött el az ideje, hogy a nemzeti csapat is jóvátegye a korábbi baklövéseket, azt, hogy mostanáig egyetlen nagy válogatott tornát sem nyert meg. Már amennyire "baklövésnek" lehet aposztrofálni két kontinentális ezüstérmet (1965, 1994) és a tíz ANK-részvételt még emlékezetesebbé tevő öt elődöntős szereplést. Három világbajnoki részvételt is őriznek a statisztikák – a helyi futball jelenlegi erejét mutatja, hogy 1978 után a legutóbbi két vb-döntőben (1998, 2002) is ott volt a csapat. Most azonban tényleg valami nagy dobásra lenne szükség, ezért is döntött úgy az ország szövetsége másfél évvel ezelőtt, hogy Roger Lemerre-t kéri fel szövetségi kapitánynak. Lemerre ugyan csúfos kudarcot vallott a francia válogatottal a 2002-es világbajnokságon, ám ő volt az is, akinek vezetésével négy éve Európa-bajnokok lettek a "kékek" – arról nem is beszélve, hogy Lemerre pályaedzői munkája már az 1998-as világbajnoki címben is benne volt. Most olyannyira nem akarnak hibázni, hogy egy 12 tagú szakmai stáb figyeli az ellenfelek minden rezdülését. "Reményeim szerint rengeteg ember megy majd ki a mérkőzésekre, és ha esetleg Tunézia nyerne, a torta nem maradna hab nélkül – mondotta Szlim Sibub, a szervezőbizottság elnöke, mielőtt a torna sportdiplomáciai jelentőségét hangsúlyozta volna. – A mostani sikeres rendezés súlyt adhat a világbajnoki pályázatunknak, mi több, jelentős előnyt szerezhetünk a többi pályázóval szemben." A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) május 15-én dönti el, hogy az öt pályázó közül – Tunézián kívül Dél-Afrika, Egyiptom, Líbia és Marokkó is sorban áll – melyik rendezheti meg az Afrikának ítélt 2010-es világbajnokságot. A helyiek egyetlen aggodalma: szeptember óta a szokásosnál jóval több eső öntözte a térséget, ami nem tett jót a pályák állapotának – remélik, ez csak közvetve veszélyeztetheti a torna sikerét. Sepp Blatter, a FIFA nemrégiben Tunéziában járt elnöke meglepve tapasztalta, milyen modern infrastruktúra jellemzi az ország sportját – ezzel valamelyest ellensúlyozta azt a csalódást, amelyet azzal okozott, hogy ellenezte a Líbiával való közös pályázatot. Mert a tunéziaiak szerint ketten biztosan legyőznék a nagy esélyest, a 2006-os rendezés ügyében furcsa körülmények között elbukó Dél-Afrikát. De persze egyedül is nekifutnak. A Világkupát mindenesetre a FIFA delegációjának decemberi vizitjekor – az ország története során először – kiállították Tunéziában.