Szalayék még versenyben!

A közútra hajtott és elindult Kiffa, vagyis Dakar irányába. Más hírek szerint nem is arra indult, hanem Tidzsikdzsa felé. Vajon nem tudta, hogy a szabályok szerint kihagyhat két ellenőrző pontot, de csak úgy, ha az útvonalon halad?
Biztosan tudta, különben nem jelentette volna be a rendezőknek, hogy kiáll a versenyből, gondoltuk.
De vajon mi oka lehetett rá?
A rejtély megoldása egyszerű: az autó megsérült, még az első ellenőrző pont előtt, ezért döntöttek úgy, hogy megvárják a kamiont és végrehajtják a szükséges javításokat. A verseny feladásával kapcsolatos félreértés okaként Szalay Balázs az első ellenőrző pont egyik versenybíróját jelölte meg, aki nem beszélt angolul, így nem tudták neki elmagyarázni, hogy csak a versenykamionra várnak, így jelentette őket mint kiesőket. A lényeg: a kamion bevontatta a versenyautót, amely így éjfélre beérkezett a táborhelyre, vagyis Szalayék a két utolsó ellenőrzőpont kihagyása árán versenyben maradtak, ám nyolc órás büntetést kaptak. (Olyan technikai problémájuk akadt, amit szervizkamion nélkül lehetetlen megoldani, márpedig ezen az estén a szabályok szerint a szervizesek nem jöhettek be a tidzsikdzsai táborba, mert a csütörtöki maratoni szakasz.)

De maradjunk a kronológiánál! A reggelinél Szalay Balázs nagyon jókedvű volt. Az autót éjszaka teljesen rendbehozták a szervizesek – még a hiányzó első sárvédő helyett sem kellett lemezből fabrikálni újat, mert megtalálta a versenykamion legénysége –, és ő is felkészült az újabb kihívásra. Azt mondta, fizikailag tökéletesen rendben van, és nagyon örül, hogy az elmúlt két nap során egyszer sem kellett megállniuk a szelektív szakaszon. Sem ásni, sem szerelni. Igaz, sérült egy-két alkatrész a kocsin (éjszaka első differenciálművet cserélt a csapat és bütykölt valamit a váltón is), de semmi komoly, szerencsére a Frontera összességében jól bírja a sivatagi kiképzést. Még viccelődtek is vele a Dakaron szolgálatot teljesítő magyar repülőgép-pilóták, hogy csak akkor kapja meg a behűtött ásványvíz adagját (a forró napokon nagy kincs errefelé a hideg víz), ha napnyugta előtt beér a táborba.
Na itt tartottunk reggel fél kilenckor. 9 óra 11 perckor rajtolt a páros (az előző napi szakaszon elért eredményének megfelelően huszonhetedikként az autósok közül), és majdnem hat órával később ért oda az egyes ellenőrző ponthoz. Csak összehasonlításképpen: a szakaszgyőztes Luc Alphand két és fél óra alatt teljesítette ugyanazt az utat, tehát Szalayéknak komoly gondjuk volt. A páros a gyorsasági etap 95. kilométerénél a 24. helyre jött fel, de ekkor kiesett a bal első lengőkar csavarja. Emiatt kellett megvárni a szervizkamiont, ez több mint 3 órás kényszerpihenőt jelentett. Mindkét oldalon hátsó rugót cseréltek, ami mintegy hat órán keresztül tartott. Ezután Szalayék folytatták a viadalt, s bár a 200. km-nél letértek a verseny útvonaláról, limitidőn belül, 12:50 óra alatt értek be a célba. A nyolcórás büntetés miatt a mai szakaszt utolsó előttiként kezdik. A Darázsi Zsolt, Hajnal Károly, Tagai Róbert trió végül reggel hatra beért a táborba, és ők is folytatják a versenyt.

Nem véletlenül mondta tehát néhány nappal ezelőtt a versenyigazgató és az útvonalat kijelölő Patrick Zaniroli, hogy ez a szakasz vízválasztó lehet a végeredmény szempontjából, hogy ezen a részen még sokan kieshetnek.
Szalay tartott is a dűnés szakasztól, de egészséges aggodalom volt ez, amit mindig érez az ember, ha sivatagi száguldásra készül. Az utóbbi napokban már Bunkoczi László is leszokott arról, hogy mindennap ugyanabban a pólóban és felemás zokniban keljen útra, mert úgy nézett ki, anélkül is gördülékenyen mennek a dolgok...