Még Vieri is felhívta

"Sok olyan futballistát ismerek, aki a játék valamely elemében kiemelkedik a többiek közül. Sevcsenko sok szempontból jobb, mint mások, ráadásul sohasem hagyja figyelmen kívül a csapat érdekeit – ezért ő világ legjobb labdarúgója."
Valerij Lobanovszkij, 2000

Minden jel arra utal, hogy nem következik be fordulat az Aranylabda-voksolás történetében, azaz az idén sem lesz kettős kelet-közép-európai győzelem az Európában futballozó legjobb futballista kilétét eldönteni hivatott szavazáson. Pavel Nedveddel minden rendben, a cseh középpályást az első számú favoritok között emlegetik, ellenben Andrij Sevcsenko körül meglehetősen nagy a csend. Az ukrán futball büszkesége, a néhai Valerij Lobanovszkij felfedezettje a FIFA felkérésére szavazó 142 szövetségi kapitánytól például mindössze két első helyet kapott, két "utódállami" szavazatot, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy lapunk valószínűleg nem trafálja telibe az idei végeredményt.
Pedig hogyan is fogalmazott a tekintélyes World Soccer a Bajnokok Ligája májusi döntőjéről szóló tudósításában, annak is Sevcsenkóról szóló értékelésében? "Kimagaslót nyújtott, ő volt a meccs embere. Cseleivel és elfutásaival az őrületbe kergette a Juve védőit, és a tizenegyespárbajra is megőrizte a hidegvérét." Hát igen, a gólt nem hozó 120 perc végeztével jöttek a 11-esek, és csúcspontként az ukrán támadó lövése, amely eldöntötte a Milan–Juventus olasz belharcot, egyben döntött a becses trófea sorsáról. ,,Bár semmiféle góllövőlistába nem számít bele, gyakran megnézem azt a gólt álmatlan éjszakákon" – vallotta be Seva utóbb a milánói La Gazzetta dello Sportnak.

A piros-feketék neki köszönhetik az Európai Szuperkupát is, hisz a Porto elleni augusztusi monte-carlói csata mindössze egy gólt hozott – az övét. Mit ne mondjunk, alaposan belőtte magát, 12 őszi bajnokiján 12 gólt ért el, amivel magasan vezeti a Serie A góllövőlistáját. Versenyben van csapatával a Bajnokok Ligájában is, és bár a Világkupa-mérkőzés után nem örülhetett – amit május vége óta a klubjával elért (szerzett egy gólt a csapata győzelmét hozó Olasz Kupa-döntőben is), Európa legjobbjai közé emeli őt. Ellenben a mérleg másik serpenyőjét húzza az ukrán válogatottal – nem feltétlenül az ő hibájából – elbukott Eb-selejtezősorozat, valamint a 2002–2003-as idény, amelynek nagy része finoman fogalmazva nem válik hősünk dicsőségére.
Tárgyidőszakunkon kívül, még a 2002–2003-as évad elején érte az a térdsérülés, amely miatt hosszú időre kiszorult a csapatából. Miután felépült, a jó formában játszó Filippo Inzaghi és Rivaldo mellett vissza kellett harcolnia magát a csapatba, és ez nem ment könnyen. Neki, aki korábban megszokta, hogy akkor is játszik, ha nem teljesen egészséges… Amikor aztán Carlo Ancelotti edző a Real Madrid elleni BL-meccsen elérkezettnek látta az időt Sevcsenko "visszatelepítésére", ő rögtön győztes gólt szerzett. "El sem hinnék, mennyi gratulációt kaptam, még Christian Vieri is felhívott az Interből – emlékezett vissza az ukrán. – Ugyanis tudta, min mentem keresztül korábban. A futballista életének lényege, hogy kint kell lennie a pályán. Aztán amikor valamilyen okból nem játszik, hihetetlen dolgokat mondanak és írnak össze róla. Ezeknek rettenetes a romboló erejük, nem kívánom egyetlen labdarúgónak sem."
A romboló erőről csak annyit, hogy Sevcsenko mindössze egyszer, az első kijevi idényében (16 bajnokin egyetlen találat) zárt kevesebb góllal, mint a 2003 nyarán zárulóban. De ha úgy vesszük, ennek az évadnak is megvolt a maga szerepe, mégpedig az "emberré válás" szempontjából. "A nagy csapatoknak sok sztárra van szükségük, óhatatlanul előfordul, hogy nem jut mindegyiknek hely a kezdőcsapatban." Bölcs szavak, amelyeket persze az olasz miniszterelnök Silvio Berlusconi – ő a Milan első embere is – és az ukrán elnök Leonid Kucsma vacsorapartnerétől el is vár az ember. Vajon eme újonnan támadt lelki erősség nélkül berúgta volna-e azt a bizonyos tizenegyest Buffonnak?…
A jelek szerint az a gól, no meg a Milannal megnyert három trófea nem elég. Még (?) várni kell arra, hogy a szavazáson kétszer (1999, 2000) is harmadik helyet elérő Seva a jelenlegi szövetségi kapitánya, Oleg Blohin örökébe lépjen, aki 1975-ben már szerzett egy Aranylabdát Ukrajnának – pontosabban az egykori Szovjetuniónak. Ha persze a kijevi rendőröket kérdezzük, e lemaradás mit sem számít. Mint Sevcsenko mondja, évek óta vadásznak rá, ha tehetik, lemeszelik. Az autogramjáért.