Felülmúlta példaképét

Valószínűleg sohasem tudjuk meg, hogy a tenisz szegényebb lett-e egy új Pete Samprasszal, esetleg a tornasport egy Magyar Zoltánnal, abban viszont biztosak lehetünk, a futball gazdagodott egy Ruud van Nistelrooyjal. A Hollandia déli részén született ifjú az általános iskolában ezen három sportág bűvkörében élt, hosszú ideig nem is tudott dönteni közöttük. Igaz, a helyi futballcsapatban betöltött szerepe nem is segítette a voksolást, hiszen az amatőröknél söprögetőt kellett játszania.
Csatárösztöneit az első profiklubjában, a Den Boschban ismerték fel, ekkor már nem volt kérdés, hol is van Ruud igazi helye. A beilleszkedés éveit követően az 1996–97-es idényben 12 gólt szerzett, és ezzel felhívta magára a sokkal tehetősebb Heerenveen figyelmét. A "frízeknél" kettős életet élt, egyrészt – ha nem is olyan mértékben, mint napjainkban – szórta a gólokat (egyetlen, az SCH-nál eltöltött szezonjában 13-ig jutott), másrészt pedig edzői utasításra folyamatosan tanulmányozta Dennis Bergkamp mozgását. Van Nistelrooy, ha kellett, autóba vágta magát, vezetett több száz kilométert, csak hogy nyomon követhesse, miként mozog a tizenhatoson belül, hogyan lő kapura az akkor még sokkal híresebb honfitársa.
Fogékonynak bizonyult, egy évvel később, a huszonkettedik születésnapján ugyanis alákanyaríthatta a nevét a PSV által elé tett szerződésre, az ára holland klubok közti rekord volt, átszámítva 4.2 millió font. Új csapatában az első bajnoki gólját "természetesen" a Heerenveen ellen szerezte, az első mesterhármasát a Spartának rúgta, az első válogatott mérkőzését pedig Németország ellen játszotta. Mielőtt azt hinnénk, hosszú ideig tartott ez a folyamat, jegyezzük meg, hogy 1998 novemberére, tehát három hónappal a költözése utánra már összejött neki mindhárom!

A tavasszal az övé lett a második legeredményesebb Európában játszó futballistát megillető Ezüstcipő, majd elkezdődött a meglehetősen hosszúra nyúló udvarlási folyamata a Manchester Uniteddel. Az angol sztárgárda 2000 tavaszán tette meg az első konkrét ajánlatát, már csak az orvosi vizsgálat volt hátra a szerződés szentesítéséig, amikor beütött a krach. A Manchester orvosai rendellenességet találtak a térdében (fel is akarták nyitni, csakhogy ehhez a csatár nem járult hozzá, mondván: akkor lemarad a 2000-es Eb-ről), hazaküldték, és jelezték, később értesítik a döntésükről. A hazautazását követő edzésen elszakadt a keresztszalagja…
Vailben feküdt a műtőasztalon, majd a kórházban, miközben honfitársai odahaza a kontinensbajnoki címért küzdöttek. Vigasztalást jelentett a számára, hogy Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere rendszeresen tartotta vele telefonon a kapcsolatot, és biztatta, hogy ha felépül, újra kapcsolatba kerülhet az MU-val. Amikor éppen "maga alatt" volt, Ferguson két, hasonló sérülésen átesett futballista példáját hozta fel. Lothar Matthäusét és Roy Keane-ét. Mindketten a hazai és a nemzetközi porondon is sikeresek voltak az operációjukat követően.
És Van Nistelrooy ilyen tekintetben is osztozott a sorsukban! 2001 márciusában két góllal tért vissza az első csapatba, egy hónappal később pedig aláírta élete szerződését az MU-val, a változatosság kedvéért újfent rekordösszegért, brit csúcsot jelentő 19 millió fontért.
Ma már ennek a többszörösét is hajlandó lenne megadni érte a Chelsea… Van Nistelrooy ugyanis manchesteri évei során a kontinens talán első számú befejező csatárává nőtte ki magát. Az állítás igazolása végett elég csak idei produkcióját megnéznünk: 25 góllal gólkirály lett a Premier League-ben, ezzel bajnoki címhez segítette az MU-t; egymást követő tíz bajnokin volt eredményes, ezzel a múltnak adta át a ligarekordot; 12 góllal megdöntötte a Bajnokok Ligája gólrekordját; ő lett a BL 2002–2003-as kiírásának legjobb csatára; megszerezte a 28. európai kupagólját az MU-ban, beállítva Denis Law klubcsúcsát; a Stuttgartnak vágott találata egyúttal a 37. nemzetközi kupagólja volt, amellyel utolérte hazája örökranglistáján Rob Rensenbrinket.
A számok önmagukért beszélnek. Aranylabdáshoz méltó produkció, még ha a győzelemhez talán kevés is lesz.

Ruud formája elképesztő, minden második helyzetéből gólt lő, ráadásul mindig a legjobbkor talál be.

Sir Alex Ferguson, 2002. január 13.