Maribor csodaszép város az alpesi sí Világkupa-versenyeiről híres Pohorje hegy lábánál, de Szlovénia ezen északi szegletébe ritkán jutott eddig élvonalbeli európai hokiesemény.
Hiszen a helybéli csapat csak a negyedik-ötödik az ország pontvadászatában, az Interligából ismerős Jesenice, a ljubljanai Olimpija és Slavija jócskán megelőzik. A szlovén szövetség mindenesetre errefelé is fejleszteni szeretné a sportágat, így az Eurotour harmadik állomásának a maribori, meglehetősen furcsa Tabor jégcsarnok ad otthont. A legfurcsább az, hogy öltöző csak három csapatnak jut, a negyedik gárda konténerekből összeeszkábált, meglehetősen hiányos fűtésű objektumban készülődhet a mérkőzésre. Kitalálják? Hát persze, hogy valami "véletlen” folytán a házigazda szlovénekkel, valamint a nyugatiakkal, az olaszokkal és a hollandokkal ellentétben a magyarok kiváltsága a fémbódé hűvös vendégszeretetét élvezni… No de sebaj. Sokkal fontosabb, hogy jól kezd a magyar csapat, a mérkőzés első hatalmas helyzete Orsó nevéhez fűződik, sajnos kihasználatlan marad. Budainak is egyre több dolga akad, előbb Grossi löketét tolja oldalra, majd a legveszélyesebbnek tűnő olasz, Anthony Iob (nincs túl talján neve, mint ahogy még néhány keresztnév is angolszászul cseng a kanadai–olaszok által megerősített csapatban: Mike, Drew, Peter, Pat) veszélyeztet, néhány perccel később ez utóbbi a kapuvasat is megcsörrenti. Csibi is megkerüli az olasz védelmet, majd Ocskay lop korongot és tör egyedül kapura, az első húsz perc azonban nem hoz gólt. Azt is mondhatnánk, megúsztuk az első harmadot, no nem azért, mert az olaszok jobbak, hanem mert két kiállítást is sikerül kivédekeznünk.
Budai Krisztián szenzációs formában védett az olasz válogatott ellen, nagy szerepe volt a bravúros pontszerzésben (Fotó: Árvai Károly)
Eltelik huszonöt perc a mérkőzésből, és még mindig nincs találat. De fontos lenne, ha az elsőt a magyarok szereznék! Ám az olaszok játszanak fölényben, előbb Iob távoli lövése csattan a kapuvason, majd a csapatkapitányé, Busilloé. A nyomás ellenére mégis a magyarok szerzik meg a vezetést: Ladányit találja üresen egy Kangyal-passz a bal szélen, el is engedi távolról, és be is akad bődületes erővel a bal alsó sarokba. A gól után még hevesebben rohamoznak a taljánok. Budainak másfél perc alatt ötször kell ziccert hárítania nem kis bravúrral. Aztán a harmad 15. percében Iob távolija még kijön róla, de Grossi közelről már bekotorja a kipattanót. Egyenlő. Az utolsó játékrészben az olaszok meglövik negyedik kapuvasukat is, fél perccel a vége előtt pedig Palkovics keresztpasszáról Hoffmann a kapu előtt épp hogy csak lemarad, az eredmény azonban már nem változik. Dusan Kapusta a mérkőzés előtt azt kérte a játékosoktól, hogy játsszanak szoros, jó mérkőzést, az eredmény szinte nem is számít. A mester kívánsága teljesült. A magyar válogatott sok hibával tarkított, de küzdelmes mérkőzésen döntetlent ért el az olimpiát és A-csoportos vb-t megjárt Olaszország ellen. Hogy a győzelem, a clauti bravúr megismétlése még szebb lett volna? Ne legyünk telhetetlenek…
Mestermérleg Dusan Kapusta: – Jó, küzdelmes mérkőzés volt, ha az elején belőjük a ziccereinket, nyerhettünk volna. Bár az is igaz, nemcsak nekünk, az olaszoknak is bajuk volt a befejezéssel, így igazságos a pontosztás. Mickey Goulet: – A két kapus hihetetlenül jó teljesítményt nyújtott, a védelmek már nem annyira. Balszerencsénk is volt, de igazságos döntetlen született.