Londoni áttörés Milánóban

Elnézést a bárdolatlanságért, amiért nem az örömmámorban úszó győztesekkel kezdjük a milánói csoportderbiről szóló visszapillantást, de ami az Interrel történik ebben a szezonban, nem hagyhatjuk szó nélkül. Massimo Moratti csak hányja a pénzt az egyesületbe, amely immár öt éve semmit sem tud nyerni, ezért október közepén elfogyott a türelem az ezüstérem-gyűjteményéről nevezetes Hector Cúperrel szemben. Pedig akkor az argentin szakvezető már túl volt a kék-feketék első tiszavirág-életű feltámadásán: csapata Vieri és Recoba nélkül 3–0-ra verte a Highburyben az Arsenalt.
A fényes londoni sikert azonban hazai kudarc követte, méghozzá a legrosszabbkor, a Milan elleni városi rangadón, erre jött Alberto Zaccheroni és vele az újabb hullámhegy illúziója. Az új edzővel egészen mostanáig egy döntetlen mellett három győzelmet aratott az együttes, gólt is csak egyet kapott. Az Inter-szurkolóknak 14, bajnoki cím nélküli év után nehéz újat mutatni a csalódás témakörében (az öt nagycsapat hívei közül ők ünnepelhettek legrégebben), de ilyen közvetlen előzmények után erre az 1–5-ös megaláztatásra aligha számítottak.
Nem lehetett felkészülve rá Zaccheroni sem, ehhez képest elég jól öszszeszedte a gondolatait a lefújás után. "Elkeseredés helyett előre kell tekintenünk. Már megmutattuk, hogy megvannak az adottságaink a jó szerepléshez. Ebben a sorozatban volt némi előnyünk, amit most elherdáltunk, de semmi sincs eldöntve, van esélyünk a továbbjutásra. Nem hiszem, hogy ennek az eredménynek rossz utóhatásai lennének a Juventus elleni, szombati bajnokinkra. Nagyon erős keretünk van, nem eshetünk kétségbe egy rosszul sikerült meccs miatt” – mantrázta az olasz szakember. "Egyébként a harmadik gólig partiban voltunk, bár kétségtelen, hogy az Arsenal minden területen felülmúlt bennünket, tökéletesen kihasználta a dekoncentráltságunkat és a fáradtságunkat. Túl sok helyet hagytunk Henrynak, egy ekkora játékossal ezt nem szabad megtenni. A végén egyszerűen lerohantak minket” – adott precíz elemzést Zaccheroni.
Érdekes, hogy Arséne Wengert saját bevallása szerint nem kevésbé lepték meg a történtek, mint kollégáját. "A legvadabb álmaimban sem szerepelt ilyen eredmény, ahogy azt sem tudtam volna elképzelni szeptemberben, hogy otthon három nullára elbukunk. Ilyen kiszámíthatatlan ez a sport, ennyire gyorsan változnak a dolgok. Mindenki kiválóan teljesített a maga posztján, élvezetes volt nézni a vérbeli csapatmunkát. Persze még nem léptünk tovább, a Lokomotiv Moszkvát muszáj lesz megvernünk” – így a francia mester, aki talán már közel állt hozzá, hogy beletörődjön, tanítványai sohasem lesznek képesek nagyot alkotni a BL-ben. Még biztosan élénken él emlékezetében az a kínos széria, ami a hónap elején, a Dinamo kínkeserves legyűrésével ért véget: tizenkét összecsapás alatt egyetlen győzelem az első számú európai kupában.
Wenger külön kitért a két találattal és két assziszttal virító Thierry Henryra, akit, egészen mostanáig olybá tűnt, mintha valamiféle mentális gátlás tartott volna vissza attól, hogy végre a nemzetközi kupákban is odategye magát. "Nemcsak fontos pillanatokban szerezte a gólokat, hanem nagyszerűen szolgálta ki a társait is. Bebizonyította, hogy a szélen is hasznos, lehet rá számítani, hogy tőle jön az a bizonyos utolsó átadás” – így az "ágyúsok” trénere, aki elárulta, már épp le akarta cserélni a térdét fájlaló Henryt, amikor az bevágta a harmadikat. Erre hagyta még egy ideig, hadd ficánkoljon, úgyhogy belefért még egy gólpassz Edunak is…
Végezetül álljon itt, mit mondott maga a találkozó hőse. "Ezúttal végre elhagyott minket a balszerencse, az emberek az Arsenal igazi arcát láthatták. Ami az Intert illeti, visszaadtuk nekik, amit otthon kaptunk tőlük”.
Sőt, még rá is tettek egy lapáttal. Ha már reváns…

A hajrá a Dinamo Kijev réme

Az Anderlecht továbbra is őrzi a francia csapatokkal szembeni hazai veretlenségét. A Lyont megverő, és ezzel továbbjutási reményeit életben tartó belga csapat ötödször játszott a szomszédos ország egyik reprezentánsával, és két döntetlen mellett immár a harmadik diadalát könyvelhette el. Igaz, ezekre az összecsapásokra túlzás lenne ráaggatni a gólzáporos jelzőt, hiszen összesen tíz találat esett rajtuk.
A Bayern Münchennek továbbra sem megy a Bajnokok Ligájában. A 2001-es győztes a legutóbbi tizenkét BL-csatájából mindössze egyet tudott megnyerni. Ha két hét múlva az Anderlecht elleni otthoni találkozót követően tizenháromból egyre alakul a mérleg, a bajor gárda az egymást követő második évben búcsúzik el a csoportmérkőzéseket követően az elitligától.
A Dinamo Kijev a harmadik idegenbeli meccsét is az utolsó két percben veszítette el az idei főtáblán. Az Internazionale ellen a 90. (Vieri), az Arsenal ellen a 88. (Ashley Cole), a Lokomotiv Moszkva ellen pedig a 89. percben (Parks) kapott góllal maradt alul. A Lokomotiv a Costa Rica-i találatának hála, az 1976-os szovjet bajnokságot követően tudta ismét tétmérkőzésen megverni a Dinamót.
Az Internazionale több mint 40 év után kapott ki hazai pályán angol csapattól. A futball őshazájából érkező együttesek közül keddig mindössze a Birmingham City tudott nyerni az Inter vendégeként (a Vásárvárosok Kupája 1960–61-es kiírásában 2–1-re), november 25-től azonban már az Arsenal is elmondhatja magáról ugyanezt.
A Deportivo La Coruna megőrizte a görög csapatokkal szembeni veretlenségét a nemzetközi kupákban. Az AEK elleni 3–0-s sikerrel a La Coruna-iak mérlege három győzelem és öt döntetlen. Érdekesség, hogy a galíciaiak csak athéni csapatokkal találkoztak (Panathinaikosz, Olympiakosz, AEK), és az összes idegenbeli meccsükön 1–1-re végeztek.

Fotógaléria: