Eleinte rengeteget panaszkodtak az étkezésre a csapatok. Reggel például csak kolbász és sült szalonna jelentette a kínálatot, ebédnél és vacsoránál jó, ha kétféle fogásból lehetett "válogatni”, abból is az egyik tészta volt. A saláták is hiányoztak az asztalról, az édességet pedig a mindenki által Bagaméri-módra kikanalazható vaníliafagylalt vagy poharas puding képviselte. A fenti kritikát kéretik úgy megközelíteni, hogy a méregdrága Sheraton Hotelben szállásolták el a résztvevőket, meg aztán nem primadonnák, hanem súlyemelők világbajnoksága zajlik Vancouverben. A versenyt megelőző napon aztán Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) elnöke rácsördített a szervezőkre, s lám, péntek reggel már roskadozott az asztal az étteremben, az esti vacsoránál az addig nem látott leves is megjelent, és azóta folyamatosan négy-ötféle melegételből áll a kínálat. Az "ínséges” időszak okát – kerekké téve a történetet – a személyzet egyik tagja tárta fel diszkréten: tudnának ők ennél nagyobb "terülj, terülj, asztalkámat” is varázsolni, de ha egyszer a szervezők kevés pénzt szánnak rá…
Legfrissebb hírek
