Két kínos kudarcot (Schalke 02, Lyon 12) követően éppen az elmúlt évekbeli legnagyobb riválisa, a Borussia Dortmund ellen lábalt ki a hullámvölgyből a Bayern München.
Michael Ballack a dortmundi szurkolókat és a Bayernt bírálókat is csendre intette
Michael Ballack a dortmundi szurkolókat és a Bayernt bírálókat is csendre intette
A címvédő 4–1-es csapást mért az 1–0-tól emberhátrányban játszó BVB-re, és a tabellán feljött a negyedik helyre. A Leverkusen is feljebb nyomult, a Schalkét 3–1-re megverő együttes ismét Szabics Imre csapata, a listavezető VfB Stuttgart első számú üldözőjévé lépett elő. A legutóbbi tíz bajnoki címből kilencet (a különversenyben 6–3-mal a Bayern a jobb) besöprő két gárda randevúzott egymással Münchenben, és az elmúlt időszak hagyományainak megfelelően kemény mérkőzést vívott. Ami szokatlan: ezúttal a színvonalra sem lehetett panasz. Markus Merk játékvezető gyorsan "megfogta” a meccset (igaz, egy piros lapot azért így is ki kellett osztania a Bundesligában ezúttal debütáló Markus Brzenskának), amelyet csak itt-ott színesítettek rugdalózások. Utóbbiban inkább a Borussia jeleskedett, a Bayern az első perctől kezdve a futballra (is) összpontosított. Ennek jeleként a hetedik percben három (!) kapufánál járt (Ballack, Santa Cruz és Makaay tévesztett centikkel), az első negyedóra végén már négynél (Deisler törte majdnem ketté a lécet), a 27. percben pedig megérkezett az első gól is. Deisler kanyarított középre szabadrúgásból, a vendégvédők rosszul alkalmazták a lescsapdát, így a bemozduló Ballack akadálytalanul bólinthatott a kapuba. Ezután jött a fentebb már említett piros lap, majd a második félidő elején a váratlan egyenlítő gól. Lizarazu nagyon rosszul, pontosan Koller elé fejelt egy labdát, a cseh pedig az ötösről egyből a kapuba továbbított. Mindössze egy percig kellett aggódniuk a münchenieknek, Sagnol ugyanis Deisler szabadrúgását követően visszaállította az egygólos különbséget. Ezután már nem lehetett kérdéses, melyik gárda lép közelebb az éllovasokhoz. A Bayern helyzetek sorát dolgozta ki, ezekből kettőt értékesített is (Szalihamidzsics fejjel, a csereként beálló Pizarro lábbal volt eredményes), és a különbséget tekintve is megérdemelt győzelmet aratott. "Megtettük az első lépést a mélyből kivezető úton” – örvendezett Ottmar Hitzfeld, aki hajdanán két salátástálat nyert a BVB-vel. Ugyancsak ellentmondást nem tűrő módon (és szintén emberelőnyben) jutott a három pont birtokába a Leverkusen. A "gyógyszergyáriak” a csütörtökön a Bröndby ellen hatalmasat harcoló Schalke ellen villámrajtot vettek, és Berbatov szezonbeli harmadik góljával (a bolgár ilyen gyorsan, a 12. fordulóban még egyszer sem jutott el a harmadik találatáig) vezetést szereztek, erre azonban Hanke pályafutása első Bundesliga-treffelésével felelni tudtak a gelsenkircheniek (érdekesség, hogy a Schalke csatára a nemzetközi kupaporondon már ötször volt eredményes). A félidő derekán azonban Babic szabadrúgásgólja (egyes források szerint Lúcio középen még beleért a labdába) újabb fordulatot adott a találkozónak, és erre a Schalke már nem tudott reagálni. Ráadásul a második félidő elején Matellán piros lapot kapott, majd Bierofka 16 méterről mattolta Rostot, és ezzel minden el is dőlt. "Tudtuk, nagyon nehéz feladat vár ránk, de a fiúk tökéletesen végrehajtották az utasításaimat, és végig ellenőrzésük alatt tartották a mérkőzést” – értékelt a lefújás után Klaus Augenthaler, a Bayer vezetőedzője.
Bundesliga 2. 12. forduló. Vasárnapi mérkőzések: Burghausen–Duisburg 1–2 (Everaldo 29., ill. Ahanfouf 39., Spizak 89.), Karlsruhe–Lübeck 1–0 (Casey 34.), Ahlen–Unterhaching 2–2 (Bella 77., Sopic 81., ill. Copado 46., 66.), Nürnberg–Union Berlin 3–0 (Vittek 9., Mintal 49., Krzynówek 53.), Alemannia Aachen–Arminia Bielefeld 2–0 (Grlic 28. – 11-esből, Gomez 87.). Az Energie Cottbus–Aue találkozót pedig hétfőn (Tv: DSF, 20.15, élő) játsszák. Az élcsoport: 1. Alemannia Aachen 23 pont, 2. Energie Cottbus 20 pont (21–17, 11 mérk.), 3. Karlsruhe 20 (16–14)
Illgner a Real-öregfiúknál
MADRID. Bodo Illgner több mint két évvel a visszavonulását követően ismét kapuba állt, igaz, csak az öregfiúknál. Az 1990-ben a Nationalelffel világbajnoki címet szerző hálóőr utolsó klubcsapata, a Real Madrid öregfiúk-együttesében lépett pályára, és védéseivel hozzájárult gárdája Alfaz del Pi elleni 4–0-s sikeréhez.