A négyszeres világbajnok Tommi Mäkinen kipattant az autójából, és elkezdett rohanni vissza, a cél felé. Néhány másodperccel azelőtt teljesítette vb-pályafutása utolsó gyorsasági szakaszát, de eszébe sem jutott meghatódni.
Petter Solberg felszabadultan ünnepelte az egész éves tekerést navigátora, Phil Mills (balra) és a világverô Subaru társaságában
Petter Solberg felszabadultan ünnepelte az egész éves tekerést navigátora, Phil Mills (balra) és a világverô Subaru társaságában
Ehelyett tiszta erőből futott, hogy méltóképpen fogadhassa a célban az új világbajnokot, egyben csapattársát és barátját. Petter Solberg euforikus állapotban teljesítette az utolsó néhány métert. Legszívesebben kiszállt volna a Subaruból, hogy ugráljon örömében, de ki kellett még bírnia néhány másodpercig. A célban azonban már nem fogta vissza magát. Ordított, ahogy a torkán kifért, Mäkinen ölébe ugrott, majd fel a kerítésre, a szurkolóihoz. Mindenki sikoltozott, dudált, tapsolt, volt, akinek a könynye is kicsordult a meghatottságtól. Pedig a hirtelenszőke norvég nem csinált semmi könnyfakasztót, csak megnyerte a világbajnokságot. A korábbi táncbajnok, aki szereplései miatt a "Mr. Hollywood” becenévre hallgat, elkapott egy norvég zászlót, meglengette, majd mint egy popsztár, a nézők közé vetette magát. Elkapták, a levegőbe dobálták, szó szerint kézről kézre adták. Amikor végre letették, akkor sem higgadt le, hanem futott, futott, ahogyan csak a lába bírta. Pacsizott a szurkolókkal, felugrott az autó tetejére, és ott tombolt tovább. És még mondják, hogy az északi népek hidegvérűek! Az idényzáró Brit Rali előtt hárman voltak esélyesek a világbajnoki címre: Sebastien Loeb, Carlos Sainz és Petter Solberg. Mivel az előbbi kettő azonos pontszámmal állt, az utóbbi pedig egygyel volt lemaradva, egyszerű volt a képlet: az nyer, aki előrébb végez. Hamar kiderült, hogy Sainznak nem teremhet babér (a harmadik gyorsaságin kiesett), de arra még jó esély volt, hogy a két titán nagy csatát vívjon egymással. Hogy végül nem így történt, annak egy csapatutasítás volt az oka. A Citroen nagyfőnöke, Satinet úr ugyanis eldöntötte: a gyártó-világbajnoki cím mindenekelőtt. Ehhez pedig fontos volt, hogy mindkét versenyben maradó pilótája célba érjen. (Utóbb kiderült, nyugodtan kockáztathatott volna a Citroen, hiszen a fő rivális Peugeot két sztárja, Marcus Grönholm és Harri Rovanperä is kiesett.) Loeb tehát visszavett a tempóból, minden egyes gyorsasági szakaszon biztosra ment – ez pedig elég egy második helyhez, de kevés az elsőhöz. A nemzetközi sajtóban úgy aposztrofálták az esetet, hogy Loeb volt az első pilóta a rali-világbajnokság történetében, akitől azt kérték, hogy ne nyerje meg az egyéni világbajnoki címet. Persze, ez szó szerint nyilván nem így hangzott el, de ha jobban belegondolunk, tényleg ez volt a döntés lényege. A fiatal francia nem is volt túlságosan boldog a célban. Pedig ha az év elején felajánlják neki, hogy a Citroen első teljes idényében a második helyen végez, talán még örült is volna. Nem csak Loeb eredményére volt egyébként hatással a fenti döntés: Colin McRae sem vívhatott olyan csatát régi ellenfelével, Tommi Mäkinennel, amilyet szeretett volna, mivel neki is a biztonságot kellett szem előtt tartania. Így aztán a következő idényt kihagyó McRae-nek meg kellett elégednie a negyedik helyezéssel, miközben a tűzálló ruhát végleg szögre akasztó Mäkinen pályafutása utolsó versenyén dobogóra állhatott. Abban az aranycipőben, amelyet erre a versenyre kapott a visszavonulása alkalmából. A verseny utáni sajtótájékoztatón Solberg elmesélte, hogy a viadal előtti utolsó egy hete borzalmasan telt. Nem tudott aludni, állandóan csak a világbajnoki címre gondolt – pont úgy, ahogyan azt Mäkinen előre megjósolta. A futamon azonban már tökéletesen tudott koncentrálni, és ezt a négyszeres világbajnok csapattársának is köszönheti. "A tiéd is ez a cím” – mondta, és a magasba emelte a visszavonuló finn kezét. Nos, Mäkinenről nem lehet azt mondani, hogy a szavak embere lenne, ennek ellenére megríkatta a komplett sajtóirodát. Az újságírók felállva tapsoltak a búcsúszavai után. Hiányozni fog. De térjünk vissza még egy kicsit a versenyhez. A fent említett négy pilótán kívül pontszerző helyen ért célba a fordos Francois Duval, valamint a Peugeot-nál a betegsége miatt távol maradó Richard Burnst helyettesítő Freddy Loix. Ez igazából nem túl nagy meglepetés, annál nagyobb, hogy a két pontot Manfred Stohl szerezte meg, a fennmaradó egyet pedig Roman Kresta. Az OMV Motorsport osztrák versenyzőjének ezek az első vb-pontjai, és azzal a Peugeot-val szerezte őket, amelyikkel ifjabb Tóth János versenyzett a magyar bajnokságban. Pedig az a 206-os már túl van több mint ötven versenyen (a legöregebb a mezőnyben), a korábbi N-csoportos világbajnok vasárnap mégis minden gyorsaságin megelőzte vele a gyári Peugeot-t irányító belgát. Ez meg önmagáért beszél.
Brit Rali, a vb 14 (utolsó) futama, Cardiff Abszolút végeredmény: 1. Solberg, Mills (norvég, brit, Subaru Impreza WRC) 3:28:58.1, 2. Loeb, Elena (francia, Citroen Xsara WRC) 43.6 másodperc hátrány, 3. Mäkinen, Lindström (finn, Subaru Impreza WRC) 2:58.8 perc h., 4. C. McRae, Ringer (brit, Citroen Xsara WRC) 5:28.1 p h., 5. Duval, Prevot (belga, Ford Focus WRC) 7:16.1 p h., 6. Loix, Smeets (belga, Peugeot 206 WRC) 8:06.5 p h., 7. Stohl, Minor (osztrák, Peugeot 206 WRC) 8:48.4 p h., 8. Kresta, Tomanek (cseh, Peugeot 206 WRC) 9:02.6 p h.